Category Archives: Üdvözlő lapok

Utolsó vacsora

Húsvéti üdvözlet, magyar képeslap, feladás éve: 1927. Leonardo da Vinci Cenacolo-jának igen szabadon feldolgozott változata. Első látásra semmi különös nincs ezen a lapon, sem művészileg, sem tartalmilag. Valljuk be, ez a képeslap egy tucatlap. Ha azonban rászánunk egy percet, hogy minden előítélet nélkül jobban megszemléljük a képet, akkor mégis találunk egy furcsaságot…

HU - húsvéti üdvözlőlap - 1927

HU – húsvéti üdvözlőlap – 1927

Jézus jobbján ülő alak egyértelműen !

Ki mint vet, úgy arat

Húsvéti üdvözlőlap Csehszlovákiából. Feladás éve: 1938. Évfordulós bélyeggel bérmentesítve.

CS - húsvéti üdvözlőlap - 1938 (a)

CS – húsvéti üdvözlőlap – 1938 (a)

CS - húsvéti üdvözlőlap - 1938 (b)

CS – húsvéti üdvözlőlap – 1938 (b)

A Birthday greeting

Amióta az ember írásos üzeneteket küld, azóta ismétli önmagát. A képeslapok talán leggyakrabban ismétlődő mondatocskája ez: Isten éltessen! Különösen igaz ez Magyarországon, hiszen nálunk – ellentétben más országokkal – nem csak születésnap, hanem névnap alkalmából is illik köszöntést írni.

Ha a fentieket tényként fogadjuk el, akkor tény, hogy az ilyen jellegű képeslapokból van a legtöbb; az ilyen mennyiségekre szokás azt mondani, hogy Dunát lehet vele rekeszteni. Éppen ezért az ilyen jellegű lapokat a gyűjtők semmibe veszik, legfeljebb a filatelisták vetnek egy pillantást a bélyegre, hátha véletlenül belefutnak egy ritkaságba. Általában persze nem… Jaj hol vagy kék Mauritius?

Na mindegy. A lényeg, hogy nem szabad átnéznünk ezeken a képeslapokon, mert a maguk banális módján, ezek a lapok is sok mindent elárulnak a múltunkról, és magunkról is.

A lenti képeslap egy amerikai születésnapi kártya 1910-ből. Litho, rajzolt lap, dombornyomású. A lap hátoldalán nagyon jól olvasható a pecsét (vannak akik gyűjtik): Grand Central Sta. N.Y., 1910 – jun – 5, I. PM. És még egy apróság: a bal felső sarokban az olvasható, hogy a képeslapot Németországban nyomtatták.

USA - NY - születésnapi kártya - 1910 (a)

USA – NY – születésnapi kártya – 1910 (a)

USA - NY - születésnapi kártya - 1910 (b)

USA – NY – születésnapi kártya – 1910 (b)

BUÉK 1908-1945

BUÉK képeslapok (4 db). Feladási évek sorrendben: 1908, 1915, 1941, 1945.  Különlegesség: Hadi segély-bélyeg, illetve kisegítő bélyegek.

Boldog Új Évet Kívánunk Mindenkinek!

BUÉK – 1908

BUÉK – 1915 (a)

BUÉK – 1915 (b)

BUÉK – 1941

BUÉK – 1945 (a)

BUÉK – 1945 (b)

Boldog Karácsonyt!

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK! Az alkalomhoz illően, ezúttal 2 karácsonyi üdvözlő képeslapot mutatunk be.

Az első lapot 1928-ban adták fel Budapesten, egy helyi címzettnek. A szöveges üzenet átirata: “Kedves Irénkém! Telefonon többször hiába kerestelek, ezért ezuton kívánok úgy Neked, mint k. Mindnyájatoknak nagyon kellemes ünnepeket, sok szivélyes üdvözletekkel – a mama nevében is – szeretettel csókol, Rózsid“.

Karácsonyi üdvözlet - 1928 (a)

Karácsonyi üdvözlet – 1928 (a)

Karácsonyi üdvözlet - 1928 (b)

Karácsonyi üdvözlet – 1928 (b)

A második képeslapot 1942-ben adták fel, szintén Budapesten. Ez az üdvözlő-lap első látásra jellegtelen; sem a kép, sem a szöveg nem különleges – a hosszú pecsét viszont az! Kicsit elmosódott ugyan, mégis jól kiolvasható a háborús időszakban született propaganda-szöveg: “A HULLADÉKGYŰJTÉS NEMZETI ÉRDEK, SEGÍTS!“.

Boldog Karácsonyt (különleges pecét) - 1942 (a)

Boldog Karácsonyt (különleges pecsét) – 1942 (a)

Boldog Karácsonyt (különleges pecsét) - 1942 (b)

Boldog Karácsonyt (különleges pecsét) – 1942 (b)

Kairó-Terézváros

Egyiptom, Kairó, 1899. Litográfia. Kairóban feladott képeslap, mely 1 hét alatt (!) érkezett meg a budapesti (terézvárosi) címre. Kiadta: Union Postale Universelle (UPU).

Cairo_1899

Egyiptom, Kairó, 1899

Cairo_1899_hatoldal

A fenti képeslap hátoldala

Greetings from Aberdeen

Skócia: Üdvözlet Aberdeenből!

UK_Aberdeen_mozaik_1920-s

UK, Skócia, Aberdeen, 1920-s évek – gyártó: J. B. White Ltd.

Ez a képeslap nem futott, így nevezik a szakzsargonban az el nem postázott lapokat. A lap ráadásul tiszta, vagyis megíratlan, ezért ebben a részben egy kicsit szakmázunk, gyűjtői szakkifejezésekkel ismerkedünk.

A jellegét tekintve ez egy városképes üdvözlő-lap (van még tájképes- és ünnepi üdvözlő). A lap külföldi, ezen belül európai, ezen belül Egyesült Királyság (UK), Skócia, Aberdeen.

A lapot nem postázták, nem írták meg és nem is firkálták össze, vagyis használatlan, ezt ezzel a piktogrammal szokás jelölni: ** (például aukciókon). A lap állapota (tartása) T1-es, vagyis kifogástalan. Rendkívül ritka az ilyen példány, nincs rajta törés, hajtás, karc, semmi de semmi hiba, a numizmatikában egy ilyen tételre azt mondanánk, hogy UNC (Uncirculated) minőség. A lapok további minőségi jelzései: T2 – jó, T3 – kis hibás, T4 – hibás lap. A már említett aukciókon a gyűjtők számára további információkat is megadnak, pl.: díjjegyes, alkalmi bélyegzés, dombornyomatos, foltos, szignózott, stb.

A fenti képeslapról még elmondhatjuk, hogy mozaik-lap, vagyis több különböző képet mutat a témáról; továbbá ez egy fotólap, vagyis valódi fénykép. A fotólapok aranykora a 20-as években kezdődött, a régebbiek nagyon ritkák, érthető, hisz drága volt a fotópapír. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy drágábbak voltak ezek a lapok (és ezért a maguk korában jobban becsülték őket), a mai gyűjtők zöme értékesebbnek tartja a silányabb minőségű, ám régebbi lapokat.

A lap frontoldaláról még egy részletet érdemes kiemelni, a bal alsó sarokban látható sorszámot (3825). Ez a szám egy kód, olyasmi, mit a cikkszám. Fontos, nem darabszám! Ezek a cikkszámok a képeslapok esetében gyakran megegyeztek a számszerűen kiadott fajtákkal, vagyis ha egy 1910-es lapon azt olvassuk, hogy 220. sz., azt jelenti, hogy az adott lap a kiadó 220-ik fajta képeslapja. De a későbbiekben (főleg a 4, vagy többjegyű cikkszámok esetén) a szám egyéb információkat is tartalmazhatott, melyek csupán a kiadó számára voltak fontosak. Ez utóbbi ok miatt, a kiadók gyakran nem nyomtatták a lapra a cikkszámot, ám a jobb üzleti érzékűek mindig. Ők tudták ugyanis, hogy a gyűjtők figyeltek a sorszámokra, és a számok segítették őket abban, hogy teljes sorozatokat tudjanak gyűjteni. Nagyon sok kiadó “utazott” erre.

Fordítsuk meg a lapot, és tudjunk meg többet a kiadás évéről.

UK_Aberdeen_mozaik_1920-s_(hatoldal)

“Osztott képeslap” (jobb oldalon a címzés helye, baloldalt az üzeneté)

Nincs szerencsénk, ezúttal nincs feltüntetve a kiadás éve. Jön a nyomozás. A kiadó neve tökéletesen olvasható: J. B. White Ltd., Dundee. Szerencsére ez egy neves és termékeny cég volt, ezért találunk megfelelő mennyiségű és minőségű forrást a neten.

A céget James Bain White alapította, a skóciai Dundee-ban, 1892-ben. Kezdetben általános nyomda volt, 1907-től kezdtek el képeslapokat gyártani és forgalmazni. Az első világháború miatt pár évig szünetelt a munka, a folytatásra 1922-ig kellett várni. A 20-as években szépia sorozatokat gyártott a cég, valódi fénykép (real photo) minőségben, vagyis fotólapokat. A fenti képeslap tehát a 20-as évekből való, méghozzá a második feléből. Ezt onnan tudjuk, hogy a cégnév felett szereplő “BEST OF ALL Series” feliratot csupán 1926-tól nyomtatták képeslapjaikra.

Minden képeslapnak van története, még a használatlan, üres lapoknak is. Minden történet arra vár, hogy valaki felfedezze, elolvassa, meghallgassa…

(Felhasznált források/ irodalom: Darabanth Aukciósház; J. B. White Company History: edinphoto.org.uk)

Kellemes húsvéti ünnepeket

Kellemes Húsvéti Ünnepeket! Romantikus képeslap, feladás éve: 1932.

Húsvéti üdvözlő-lap 1932-ből

Húsvéti üdvözlő-lap 1932-ből

A bal sarokban olvasható a gyártó logója (CEKo), valamint a kártya sorszáma (kódja): 2027. Elképesztő mennyiség! A kép alapja valódi fénykép, melyet utólag színeztek – vitatható ízléssel. Az egész kompozíció egy másik kor esztétikájának felel meg. Érdemes aláhúzni egy aprócska részletet, a férfi csak kellék. Minden ki van színezve, a nő, a virágok, a tojások, a háttérben a fészek, még a felirat is, minden de minden… csak a férfi nem.

Na, fordítsuk meg ezt a lapot, hisz nem csak a kép mesél, hanem az írás is.

Udvozlo_Husvet_1932_(hatoldal)

A fenti üdvölő-lap hátoldala

Az üzenet elég sablonos: “Drága Mancikám kellemes husvéti ünnepekt kívánok és jó mulatást ha nem fogunk találkozni. Én mindenesetre lemegyek hétfön talán előb is. sz.cs. (számtalanszor csókol) Jani“… Bla-bla-bla… júj, micsoda helyesírás! Mindegy, most kivételesen nem az üzenettel foglalkozunk, hanem a címzéssel.

A cím (helyesen írva): Kispest, Wekerle telep, Balassa köz 3. Na és? — És, a pecséten azt olvashatjuk, hogy a feladás helye: Pesterzsébet. ÉS? — Nos, ha ma adnánk fel a képeslapot, akkor a cím ez lenne: 1192 Budapest, Balassa köz 3. (ma is létezik ez az utca); valamint a pecséten is az szerepelne, hogy Budapest!

Amikor ezt a képeslapot feladták (1932) Budapestnek már 14 kerülete volt a korábbi 10 helyett, de még nem született meg az ún. “Nagy-Budapest“, amely 1950-ben alakult, január elsejei hatállyal. Ekkor számos megyei várost és nagyközséget csaptak hozzá (szó szerint) a fővároshoz. Kispest és Pesterzsébet egyaránt megyei város volt, egészen pontosan Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye városai. Kispest a főváros XIX. kerülete lett, Pesterzsébet pedig – Soroksár nagyközséggel együtt – a XX. kerület. A két szomszédos város budapesti külvárossá emelkedett (vagy süllyedt?).

Egyszóval Jani és Mancika városszomszédok voltak. Ki tudja megélték-e, hogy mindketten budapestiek legyenek? Egyáltalán folytatódott-e a románc? Túlélték vajon a világháborút? Nem tudjuk, legfeljebb reméljük…

Gruss aus Budapest

Gruss aus Budapest, vagyis Üdvözlet Budapestről. A XIX-XX. század fordulóját uralták az ún. “GRUSS AUS…” képeslapok, vagyis a város- és tájképes üdvözlőlapok. A fénykép-sokszorosítási technikák fejlődése óriási lendületet adott a képeslapoknak.

Kezdetben a fénykép minősége nem volt meghatározó. Forgách Andrást szabadon idézve: egy rendes képeslapnak, ahhoz hogy tökéletes postai kártya legyen, nem kell tökéletes fotónak lennie. Nem fontos a beállítás, sem az élesség. Egy túl tökéletes lap irigységet szül, aki megveszi esetleg olyannyira beleszeret, hogy fel sem adja, így megfosztja a képeslapot létezése értelmétől. Az ideális, tökéletes képeslap arra való, hogy útnak induljon. Íme egy lap, mely teljesítette e küldetést:

BP_Gruss_Muzeumkert_1899

Budapest, Nemzeti Múzeum, 1899 – gyártó: Schmidt Edgar, Drezda-Budapest

Valljuk meg, ez a fénykép tényleg silány. Rémséges kompozíció: ferde, minden szempontból, aztán ott van az a szemetes meg a két vödör, de ember sehol, így nincs életszag, csak egyszerűen csúnya. A szimmetria nem feltétlenül kívánalom, na de semmi sem indokolja ezt az otromba képvágást… vagy mégis? Nos, azért kellett lecsípni egy pár oszlopot, hogy a fent maradjon valamicske hely a szövegnek és aláírásnak. Szó szerint valamicske, mert csak annyi fért oda, hogy: “Csókol Bella, szerdára biztosan várunk“. Hát, ez nem sok.

Ez az általános helyhiány a magyarázat arra, hogy a képeslap hátoldalán a – teljesen felesleges – hosszú címzést idővel felváltja az “osztott” képeslap, vagyis a hátlap jobb oldala a címzés helye, a bal oldala az üzeneté.

Akadt persze olyan feladó, akit nem tántorított el a csekély írásfelület, betűit jól összehúzta, és kevéske szóval is kerek mondanivalót kanyarított a lapra. Íme egy gyöngyszem:

BP_Gruss_Bazilika_1899

Budapest, Bazilika, 1899 – gyártó D. Halberstadt, Wien, I. (107-es sorszám)

Az üzenet átirata: “Íme nemzeti kultúránk képe! A művelt nyugot hatása alatt kezdtük, az elrejtett honi tehetség véle jutott érvényre, s magasra emelkedett általa; már a szemlélő külföldi is meghajol előtte, s csak mi tudjuk, hogy — még nincs befejezve! – Munkára hát.” …Hát… ez már valami! Bravó!!!

Igaza volt Erős Lászlónak: a képeslapok szórakoztatnak és tanítanak. A fenti lap, nagyon jól példázza ezt. Az évszázados szavak olyan finomak, magasztosak, hogy jól esik lassan ízlelgetni őket; az utolsó mondat áthallása pedig a kor legjobb kroki-íróinak is becsületére vált volna. Ám ahhoz, hogy megértsük ezt a finomságot ma – 2012-ben – ismernünk kell néhány tényt.

A Szent István Bazilikát 1815-ben kezdték el építeni, vagyis jóval Pest és Buda egyesítése (1873) előtt. A teljes munka azonban több emberöltőn át tartott, hiszen a templomot csak 1905-ben szentelték fel. Amikor ez a képeslap készült (illetve feladták) az épület már állt és, hátulról nézve, a mai formájában. Így válik érthetővé mit jelent, hogy “csak mi tudjuk (pestiek), nincs befejezve”. Még egy gondolat, a XIX-XX. század fordulóján fővárosunk az egyik legdinamikusabban fejlődő és épülő város volt a világon. Minden valamirevaló látnivalója, turisztikai nevezetessége, akkoriban épült. Ezért buzdít a képeslap küldője eképpen: “Munkára hát!”. A lap egyébként egy berlini címre érkezett, egy egészen más Berlinbe, mint a mai, de ez egyik másik történet…

Végül figyeljük meg a képaláírást: “Lipótvárosi bazilika”. Akkoriban fővárosuk kevesebb kerületből állt, Lipótváros az ötödik volt a sorban, még önálló kerület, melyet még nem olvasztottak össze a Belvárossal (akkoriban IV. kerület). A későbbiekben olyan képeslapokat is bemutatunk, melyek kapcsán szó lesz “Nagy-Budapest” kialakulásáról…

(Felhasznált források/ irodalom: A Szent István Bazilika története, Bp. 1989; a templom honlapja: bazilika.biz; Piskolti-Forgách: Végtől végig Terézvároson, 2007; Erős L.: Képeslapok könyve; a fényképezés története, wiki)

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

%d blogger ezt szereti: