Category Archives: Gyűjtemény

Egyéb papírrégiségek 12.

Tudom, tudom… ezzel a bejegyzéssel ki fogom verni a biztosítékot néhány gyűjtőnél. Azt fogják majd kérdezni, hogyan lehetséges az, hogy egy képeslapos blogban a maximum-lapokat “egyéb papírrégiségnek” titulálom?

Először is, a blogírás egy szubjektív és cenzúrázatlan műfaj, tehát vélekedhetek másként, és ezt leírhatom. Ettől persze nem baj, ha az ellentétes véleményemet alátámasztom. Megpróbálom. Kezdem egy olyan lappal, melyet “maximumképeslapnak tartok.

HU - Budapest, Zsinagóga - futott CM - 1981, 2008

HU – Budapest, Zsinagóga – futott CM – 1981, 2008

A fenti képeslapot 1981-ben adta ki a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, a bélyeg 2000-es, a postai (!) pecsét 2008-as. Ez egy Carte Maximum. Egyértelmű, hisz a képeslap témája (Dohány utcai zsinagóga) megegyezik a bélyegtémával, és a pecsét is helybeli (budapesti). Ez a lap azonban képeslap is, hisz betölti rendelteltetésszerű funkcióját, postán elküldték egy címzetthez (szöveges üzenettel együtt).

A klasszikus CM-k azonban alapvetően mások, mint a fenti lap. A nemzetközileg elfogadott francia szakszó (Carte Maximum) kártyát jelent, nem pedig képeslapot. A legtöbb CM nem is adható fel postán, én inkább bélyeggyűjtői különlegességnek tartom, olyasminek, mint az FDC. Íme néhány példa.

EP - CM - Szovjet-magyar űrrepülés - 1980

EP – CM – Szovjet-magyar űrrepülés – 1980

EP - CM - II János Pál - 1995

EP – CM – II János Pál – 1995

A II. János Pált ábrázoló lapon nem postai pecsét van, hanem egy alkalmi bélyegző, ez a lap nem futott. A Carte Maximumokból kiállításokat is szerveztek /szerveznek, íme egy hazai példa.

EP - CM - HU - Országos Carte Maximum Kiállítás (Rubik kocka VB) - 1983

EP – CM – HU – Országos Carte Maximum Kiállítás (Rubik kocka VB) – 1983

Számon tartunk sok sorozatot. Íme 2 magyar és 1 külföldi példa.

EP - Carte Maximum - HU - Budapest, Népstadion - 1953

EP – Carte Maximum – HU – Budapest, Népstadion – 1953

EP - Carte Maximum - HU - Balaton sorozat - 1968 (4 db)

EP – Carte Maximum – HU – Balaton sorozat – 1968 (4 db)

EP - CM sorozat - FL - Gyermekek éve - 1979

EP – CM sorozat – FL – Gyermekek éve – 1979

A fenti lichtensteini sorozathoz megvan az eredeti boríték. Ezt a három lapot így dobták piacra, ahogy a képen látszik. Filatelisták vásárolhatták meg. A lapok hátulján telioldalas leírás van, se hely se mód a postázásra.

A CM-k egyik sajátja egyébként az évfordulós kiadás és/ vagy különleges eseményre kibocsátott speciális kiadás (ebben is hasonlít az FDC-re). Zárásképpen következzék 2 ilyen lap, az egyik Ausztráliából, a másik Argentínából.

EP - Carte Maximum - Ausztrália - 1987

EP – Carte Maximum – Ausztrália – 1987

EP - Carte Maximum - Argentina - foci VB - 1978

EP – Carte Maximum – Argentina – foci VB – 1978

 

 

 

 

 

Reklámok

Cserebere

Amikor elkezdtem ezt a blogot írni, megfogadtam magamnak, hogy ez egy didaktika-mentes, szórakoztató napló lesz. Mégis, valahogy muszáj volt az elején kezdeni a történetet, ezért az első bejegyzéseimben az első képeslapokról, és az első gyűjtőkről írtam (ld.: itt és itt).

A képeslapok története elválaszthatatlan – és szinte egyidős – a kartofiliai gyűjtők történetével. Ez utóbbiaknak köszönhetjük, hogy ma is megcsodálhatunk réges-régi kártyákat. Ebben a bejegyzésben 2 olyan képeslapot mutatok be, melyeket kifejezetten gyűjtői céllal postáztak.

Budapest - Gellért-szobor (ICF) - 1930 (1)

Budapest – Gellért-szobor (ICF) – 1930 (1)

A fenti képeslap témája elég sablonos, a budapesti Gellért-szobor látható a képen, az Erzsébet-híd budai oldalán. Az előtérben két kalapos úriember, lezser tartásban bámul a kamerába. Kitartóan álltak ott, ennek bizonyítéka, hogy a hosszú exponálási idő miatt, ott maradt egy “nyughatatlan” ember szellemképe. A képen talán csak egy furcsaság van, a két bélyeg. Miért ide ragasztották? Miért nem a hátoldalra, ahova kell? Ha megfordítjuk a lapot, kiderül.

Budapest - Gellért-szobor (ICF) - 1930 (2)

Budapest – Gellért-szobor (ICF) – 1930 (2)

Ott a megoldás. Nézzék csak! A bal felső sarokban van egy 3 nyelvű pecsét, a szöveg szerint: a bélyeg a túloldalon van. A nemzetközi gyakorlatban ezt egy francia mozaikszóval is szokták jelölni (TCV). A másik piros pecsétből az is kiderül, hogy miért kellett így eljárni. Azért, mert a feladó – Dr. André Lázár – gyűjtő volt, az International Correspondence Federation (ICF) tagja. És Lázár úr azért küldte Tallinnba ezt a képeslapot Vladimir Egoranak, mert cserelapot remélt tőle; valamint azért így adta fel a lapot, mert a gyűjtők – ebben az időben – fila-lapokat gyűjtöttek (bélyeg és pecsét a frontoldalon).

Most lássunk egy másik példát, egy német lapot, melyet Neuhaldensleben-ben adtak fel, 1926. szeptember 9-én.

GER - Neuhaldensleben (Globus) - 1926 (1)

GER – Neuhaldensleben (Globus) – 1926 (1)

Most már könnyen ráismerünk a műfajra, ez is egy fila-lap. DE. Ez egy sokkal különlegesebb darab az előzőnél. Lássuk a hátoldalát.

GER - Neuhaldensleben (Globus) - 1926 (2)

GER – Neuhaldensleben (Globus) – 1926 (2)

A képeslap bal oldalára egy igen érdekes cimke van ragasztva. Ez kérem a GLOBUS nevű nemzetközi képeslap-gyűjtők egyesületének hivatalos cimkéje. Dombornyomású apró-nyomtatvány. Csodás, ritka darab.

A képeslapot Honoluluba küldték, és mivel a fogadó postahivatal pecsétje is jól olvasható, ki tudjuk számítani, hogy 19 nap alatt ért célba az üzenet Németországból Hawaiiba.

Az üzenet szövegéből is érdekes kiemelni néhány részletet. A Feladó örömét fejezi ki, hogy a Címzettel képeslapokat cserélhet a jövőben, és azt kéri, hogy a Címzett is hasonlóképpen járjon el a bérmentesítéssel (vagyis ragassza a bélyeget előre).

…….

A végére, engedtessék meg a szerzőnek egy kis dohogás. A fila-lapoknak egy hátránya van, általában a bélyeggyűjtők fiókjaiban szunnyadnak. Kedves Gyűjtőtársak! Legyetek nagyvonalúak és feddjétek fel a lapjaitokat! Hisz tudjátok, semmit sem viszünk magunkkal…

 Kapcsolódó témák: Beduin lányok – 1930, Berlini állatkert – 1956.

Fénykép helyett

Nyár van, nyaralóidő. Ma már természetesnek tartjuk, hogy amikor valahova elutazunk, fényképezőgépet viszünk magunkkal, vagy a mobilunkkal készítünk fotókat. A két világháború között – bár volt fényképezőgép, sőt divatos hobby-tevékenység volt a fotózás – egyáltalán nem volt szokványos fotó-apparátot csomagolni a bőröndbe. Sokkal gyakoribb volt a képeslapvásárlás. Gyakran előfordult, hogy az utazók nem adták fel a lapokat, meg sem írták, hanem az út során megvett képeslapokat albumba rakták, fényképek helyett. Ebben a bejegyzésben egy ilyen gyűjteményt mutatunk be, mely hagyatékból került elő.

A desztináció: Olaszország. Hogy szokványos uticél? Nos, igen, de a képeken látható városok egyáltalán nem mondhatók szokványos turista-látványosságnak. A 34 képből álló mini-gyűjteményben nem szerepel sem Róma, sem Firenze vagy Velence, hanem: Auronzo, Bolzano, Castel Toblino, Ferrara, Montepulciano, Orvieto, Pinzolo, Ravenna, Rimini és Verona.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Csodálatos képek. A sorozat képeinek zöme ún. fotólap, vagyis valódi fénykép. Az ilyen típusú lapok virágkora az 1920-30-as években volt. A fenti képek mindegyik e korból származik, sajnos csak néhányukról tudni, hogy pontosan mikor adták ki (zárójelben olvasható). A sorozat egyik szépséghibája éppen ez – mivel a lapok megíratlanok – nem tudjuk ki vásárolta őket, sem azt, hogy mikor. A képeslapok hátoldalán szereplő legkorábbi dátum: 1925, a legkésőbbi: 1938. Feltételezhetjük, mivel egy hagyatékból való minden lap, hogy egy 1938-as utazás során vásárolta valaki, de könnyen lehet, hogy több utazás termése a fenti album.

A rondábbik szépséghiba – szó szerint – hogy a képeslapok tulajdonosa mindegyiket megrongálta, egészen pontosan levágta a széleket, helyenként igen otrombán. Erre az késztethette, hogy a nagyméretű képeslapok nem passzoltak az albumba, amit vásárolt. Mindenesetre nagy kár, mert némelyik darab igen ritka (RR) és ma elég sokat érne, így viszont csak eszmei értékük van!

Szóval a képeslap némelyike valódi fénykép volt, és nem csak technikailag, hanem a funkcióját tekintve is gyakran csak fénykép maradtak. CSAK! Mert a képeslap nem fénykép, annál sokkal több, lehet… ha…

Ezt a mondatot inkább Forgách András fejezze be, aki a Végtől végig a Terézvároson című könyvben ezt írja: “Egy túl szép, túl tökéletes fotográfia talán nem is alkalmas képeslapnak, mert ha megveszem, ha leemelem a pörgethető állványról, utána azonmód irigy leszek rá, és nem küldöm el, hanem megtartom magamnak, miáltal megfosztom létezése értelmétől. Az ideális képeslap, a tökéletes képeslap arra való, hogy útnak induljon, a jó képeslap a ráírt szöveggel együtt érvényes, a címzéssel, az odafirkantott dátummal; az eszményi képeslap személyes holmi, van valami embermeleg a tapintásában, elfér a belső zsebben: emberi kezek, ügyes vagy ügyetlen ujjbegyek között, mancsokba, bugyrokba, oldaltáskában lapuló gumírozott levélkötegekbe szorulva, postai futószalagok, hajók gyomra, repülőgépek raktere, egész földrészek után, napok vagy hetek elteltével kerül egy másik ember kezébe, azután kézről-kézre jár; egy jó képeslappal elhenceg az ember, és néhány ráfirkantott szó, a kép, a történet részévé változik (…)”.

%d blogger ezt kedveli: