Category Archives: XIX. SZÁZAD

Isten éltessen Budapest!

Ma 140 éves Budapest. Isten éltesse fővárosunkat! Alkalomhoz illően következzék egy levelezési lap 1873-ból, melyet – még Pesten adtak fel.

HU - Pest-Magdeburg - 1873 (a)

HU – Pest-Magdeburg – 1873 (a)

HU - Pest-Magdeburg - 1873 (b)

HU – Pest-Magdeburg – 1873 (b)

ASAP – 1899

Századfordulós, rajzolt litho képeslap. A képen egy hordár látható, sapkáján “Express” felirattal. Valószínűleg reklám-lap lehetett, sajnos az eredetileg rányomtatott szöveg nem látszik, utólag ragasztottak rá egy vinyettát, melyen ez olvasható: “A gép személyes elvitelét sürgősen kérem. Budapest, 1899. III. 14, Margit“.

Express küldemény- 1899

Express küldemény- 1899

Podmaniczky születésnapjára

Száztizenkilenc éve, 1824. június 20-án született Pesten, Podmaniczky Frigyes. Anyja a szász miniszterelnök magyarul ugyan nem tudó, de magyarul érző lánya volt. Frigyes az 1840-es években hosszabb európai utazást tett, 1847-ben Kossuth “kampányfőnöke” volt. A szabadságharcban huszárkapitányként szolgált, a vereség után büntetésből közlegénynek sorozták be, Tirolban naponta fehér kesztyűben olajozta a kocsikerekeket. 1850-ben hazatérve döbbent rá Pest-Buda elmaradottságára. Az abszolutizmus idején, birtokán, szépirodalommal foglalkozott, és futárszolgálatot teljesített az emigráció számára. A család közben tönkrement, Podmaniczky egy szerény lakást bérelt a Kerepesi úton s újságcikkekből tartotta fenn magát. 1869-től Tisza Kálmán közbenjárására az Észak-Keleti Vasútnál személyügyi főnök, majd az Adria biztosító társaság elnöke lett. 1873-től 32 éven át a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnökeként (elnöke sosem volt a testületnek) ő felügyelte a Nagykörút és a Sugár-út (az Andrássy-út) és az Operaház építését – utóbbihoz a telket is ő szerezte, sőt olykor maltert is kevert. Ezekben az években épült ki a Duna-part és a Várkert-bazár, létesült három Duna-híd s a kontinens első földalattija. 1875-85 között a Nemzeti Színház és az Operaház intendánsa, 1867-1906 között kormánypárti képviselő, 1889-től megszűnéséig a Szabadelvű Párt elnöke is volt. Rengeteg tisztséget viselt, sokrétű tevékenysége csak Széchenyiével vethető össze. Meghatározó szerepet játszott Budapest világvárossá fejlesztésében, különösen a kertek, sétányok és a fásítás híve volt. Rendezési elképzeléseibe beletartozott a tisztaság és rend, a vízvezeték és csatornázás, a közlekedés szabályozása és a vásárcsarnokok. Budapest számos szobrát ő kezdeményezte s már akkor szót emelt a főváros kerületi széttagoltsága ellen. A népszerű “kockás báró” (jellegzetes öltözéke miatt ragadt rá ez a név) mindig agglegény maradt, bár nagy hódolója volt a szépnemnek. 1887-88-ban adta ki emlékiratait, s bár regényei ma már csak irodalomtörténeti érdekességek, írásaiért lett 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Az észak-déli metró Arany János utcai állomásánál kialakult teret 1982-ben nevezték el róla, a rendszerváltás után utcáját is visszakapta – bár ez eredetileg nagybátyja, László tiszteletére kapta a nevét. Szintén róla nevezték el a főváros közép távú fejlesztési programját Podmaniczky-tervnek. (Forrás: MTI)

Az alábbi levelezőlap 1894-ből való, hátoldalán olvasható a Belvárosi Polgári Kör meghívója. A tag-találkozó célja, hogy Podmaniczky Frigyest felköszöntsék 70. születésnapja alkalmából.

Levelezőlap - Belvárosi Polgári Kör - 1894 (a)

Levelezőlap – Belvárosi Polgári Kör – 1894 (a)

Levelezőlap - Belvárosi Polgári Kör - 1894 (b)

Levelezőlap – Belvárosi Polgári Kör – 1894 (b)

Íme egy részlet Bölöny József Klubélet a magyar fővárosban 1827-1944” című írásából: (…) “Szintén a polgári jellegét hangsúlyozta ki már a nevében is a Józsefvárosi Keresztény Polgárok Köre (VIII. Tavaszmező utca 6.) és főként a Belvárosi Polgári Kör, melyet a Szabadelvű Párt IV. kerületi (belvárosi) szervezetének és helyzetének megerősítésére alapított 1892-ben Podmaniczky Frigyes báró országgyűlési képviselő. Első klubhelyisége a Váci utca 14. számú házban volt, 1903 óta az Eskü tér 8. szám alatt (ma: Március 15. tér) működött. Elnöke Láng Lajos volt, taglétszáma az alakuláskor 220 fő. Politikai befolyására jellemző, hogy a Szabadelvű Párt, majd az ellenzéki koalíció bukása után tagjai sorából alakult meg a Nemzeti Munkapárt törzsgárdája, melynek vezére Tisza István gróf volt az 1910–1918. évi országgyűlésben.”

Budapesti fotólapok a Fortepanon

A régi képeslapok szerelmesei nem sokra tartják az ún. fotólapokat, vagyis a sokszorosított – postán feladható – fényképeket; annál inkább keresik az egyedi fotólapokat. Ez utóbbiak amatőr felvételek, melyeket aztán postáztak. A fotográfiák rajongói, a vintage felvételek gyűjtői, egyaránt keresik a sokszorosított- és az amatőr képeket, ha értékesek.

Én csak a képet magát nézem, és ha tetszik, begyűjtöm. Főleg akkor, ha a kedvenc városomról, Budapestről találok egy jó felvételt. Ebből a gyűjteményből válogattam össze néhány képet, melyek mostantól a FORTEPAN honlapján tekinthetők meg. Íme a lista:

  • Budapest – Ezredéves Kiállítás – Kereskedelmi Csarnok – 1896 – Fényképészek Szövetkezete – (a jobb felső sarokban lévő nyillal lehet léptetni a képgalériát)
  • Budapest – Ezredéves Kiállítás – Horvát Iparcsarnok – 1896 – Fényképészek Szövetkezete
  • Budapest – Közlekedési Múzeum a Városligetben, 1911 (képeslap – Rigler)
  • Budapest – Királyi Vár márványterme, 1926 (képeslap – Csiky fotó 04)
  • Budapest – Keleti pályaudvar, 1926 (képeslap – Csiky fotó 19)
  • Budapest – Belvárosi Plébániatemplom -1926 (képeslap – Csiky fotó 73)
  • Budapest – Várnegyed, augusztus 20-i körmenet, 1927 (ismeretlen fotós)
  • Budapest – Spolarich Sziget Club a Margitszigeten, 1927 (képeslap – SzBB 75)
  • Budapest – Szent Lukács-fürdő, 1928 (képeslap – Modern kiadó)
  • Budapest – Margitszigeti vízesés, 1928 (képeslap – SzBB 94)
  • Budapest – Ferenc József híd, 1928 (képeslap – HAFA kiadása)
  • Budapest – Császár fürdő, 1928 (képeslap – Modern kiadó)
  • Budapest – Bazilika, Zrínyi utca, 1928 (egyedi postázott fotólap)
  • Budapest – Oktogon, 1929 (képeslap – Modern kiadó, 41)
  • Budapest – Apponyi tér, Klotild paloták, 1929 (Képeslap – Rotophot, 764)
  • Budapest – Petőfi tér, háttérben a Carlton szálloda, 1930 (képeslap – Rotophot 1188)
  • Budapest – Park szálló, 1930 (képeslap – Modern kiadó, 142)
  • Budapest – Palace Hotel, 1930 (képeslap – Monostory, 535)
  • Budapest – Oktogon éjjeli kivilágításban, 1930 (képeslap – Modern kiadó, 372)
  • Budapest – Nemzeti szálló, 1930 (képeslap – Modern kiadó, 140)
  • Budapest – látkép, előtérben a lerombolt Tabán, 1930 körül (képeslap – magánkiadás, Weisz Miksa, Bécs)
  • Budapest – Hungária Nagyszálloda, 1930 (képeslap – Monostory György)
  • Budapest – Britannia szálló, 1930 (képeslap – Modern kiadó)
  • Budapest – Andrássy lovas-szobra a Parlamentnél, 1930 (képeslap – Barasits kiadó)
  • Budapest – Várnegyed, Bécsi kapu téri templom, 1931 (képeslap – Modern kiadó)
  • Budapest – Szent István Bazilika, 1931 (képeslap – Divald, 173)
  • Budapest – Kossuth Lajos utca, 1931 (képeslap – Rotophot 1498)
  • Budapest – Szabadság tér, a Dél szobra, 1932 (képeslap – Berger Ernő kiadása, Photo Weinstock, 143)
  • Budapest – Hősök tere, XXVIII Országos Katolikus Naggyűlés, 1939 május 18-21 (képeslap – MFI-Sárai)
  • Budapest – Nyugati pu, 1940 (képeslap – Gárdonyi-Fenyvesi kiadó, Fotó Röckel, 1801)
  • Budapest – Városliget, BNV , 1941 május 2-12 (képeslap – MFI)
  • Budapest – Palatinus szálló előcsarnoka a Margitszigeten, 1941 (képeslap – MFI)
  • Budapest – Városliget, BNV, háttérben az Iparcsarnok – 1941 (képeslap – MFI)
  • Budapest – Madách-tér, 1953 (képeslap – Képzőművészeti Alap kiadása)

A Fortepan egyébként egy remek “virtuális közgyűjtemény“, mely rendszeresen frissül. Érdemes időnként ellátogatni az oldalra, jó böngészést mindenkinek!

(FIGYELEM! A Fortepanon publikált fotók Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alá tartoznak.)

Petőfi szobra 1898-ban

“Talán a legnevezetesebb köztéri monumentumunk a pesti Duna-parton álló Petőfi-szobor, amely egyrészt nemzeti zarándokhely, másfelől társadalmi, politikai csaták színtere közel másfél évszázada. 1882 októberében avatták fel, egy esős, őszi napon, s az ünnepségen jelen lévő Arany János – Petőfi Sándor költőtársa és leghívebb barátja – oly erősen megfázott akkor, hogy nem bírt felépülni betegségéből, s egy hét múlva meg is halt. Milyen különös: halhatatlan poétánk emlékművét avattuk, s temettük rá nem sokkal a másik óriást. A Petőfi-szobor egy harmadik 19. századi nagyságunkat is elénk idézi, méghozzá a szoborállítás ideájának gazdáját s a szobor költségeinek jelentős részét előteremtő muzsikust – Reményi Edét.”*

Üdvözlet Budapestről – imigyen köszönti olvasóját az alábbi képeslap, melyen a fenti idézetben említett szobor látható, amely ma is ugyanazon a helyen áll, a Március 15-e téren. A képeslap különlegessége éppen ez a dátum, hiszen 1898. március 15-én postázták, a szabadságharc kitörését követő 50. évfordulón!

HU - Budapest - Petőfi szobor - 1898-III-15 (a)

HU – Budapest – Petőfi szobor – 1898-III-15 (a)

Ez a képeslap Budapestről Czernovitzba, Bukovinába utazott, a bélyegek tanúsága szerint 2 nap alatt érkezett meg.

HU - Budapest - Petőfi szobor - 1898-III-15 (b)

HU – Budapest – Petőfi szobor – 1898-III-15 (b)

* Az idézet forrása: D. Szabó Ede Urak és gavallérok című könyve (ETK Kiadó, Budapest, 2008)

Kairó-Terézváros

Egyiptom, Kairó, 1899. Litográfia. Kairóban feladott képeslap, mely 1 hét alatt (!) érkezett meg a budapesti (terézvárosi) címre. Kiadta: Union Postale Universelle (UPU).

Cairo_1899

Egyiptom, Kairó, 1899

Cairo_1899_hatoldal

A fenti képeslap hátoldala

Róma – 1900

A XX. század, a mai ember számára, a vér évszázada. Kegyetlen háborúk és diktatúrák krónikája. Elődeink nem erre számítottak, 1899-ben mindenki abban reménykedett, hogy az új évszázad jót hoz és elmossa a feszültségeket. Ezt remélte XIII. Leó pápa is, aki meghirdette az 1900-as Szentévet, és ezt remélték azok a gyűjtők is, akik a neves alkalomra kiadott képeslap-sorozatokat lázasan vásárolták és postázták.

Roma_sorozat_(allo)_1900

1. kép – A Szentévre kiadott 3 képeslap – balról jobbra: Róma, Pallas templom; XIII. Leó pápa; Róma, Titus diadalíve, háttérben a Colosseum

Mindhárom képen jól megfigyelhető egy aranyszínű, kör alakú embléma, melyben azt olvashatjuk: “Jesus Christus Deus Homo; vivit, regnat, imperat, MDCCCC“. Ez a logó megtalálható minden képeslapon, melyet a Comité International engedélyével a Szentév alkalmából bocsátottak ki. A lapok hátoldali mintáját is egységesítették, a kor szecessziós ízlésének megfelelően, csodálatosan szép floreális mintával (lásd: 2. kép).

Roma_Arco-Tito_(hatoldal)_1900

2. kép – Comité International, puor l’émission des cartes postales commémoratives á l’occasion de l’Anne Sainte, 1900, Rome

A képeslap-sorozatok mindig vonzották a gyűjtőket, és a kiadók is biztos anyagi megtérülésre számíthattak egy-egy sorozat forgalmazása nyomán. A fenti kép jobb oldalán olvasható a kiadó neve: F.lli Armanino – Flli. Benzo – Genova.  E két genovai testvérpár az alkalomból 50 képeslapot adott ki, de nem ők voltak az egyedüliek.

Nézzünk meg egy megírt képeslapot. Az 1. képre kattintva, a nagyításban  megfigyelhetjük a pápa arcmása mellett egy pecsét nyomát. Kicsit elmosódott, de kiolvasható: Milwaukee (USA), JAN 20 (1900). A 3. kép ennek a lapnak a hátoldalát mutatja, melyből kiderül a feladás ideje.

Roma_sorozat_Milwaukee_(hatoldal)_1899

3. kép – XIII. Leó pápa képeslap hátoldala, 1899. XII. 24.

A feladás pontos helye és ideje: Róma, Vasútállomás, 1899. december 24. (egy gyűjtő ki is emelte a képeslapon ceruzával, németül). Ez egy felbecsülhetetlen értékű lelet. Nem pusztán azért, mert kiderül, hogy a századfordulón Olaszországból Amerikába majdnem egy hónapot vett igénybe a postai kézbesítés; sokkal inkább azért, mert az adott esemény időpontjában adták fel a lapot. A pápa ugyanis pontosan 1899 karácsonyán nyitotta meg ünnepélyesen a Szentévet.

További képeslapok a sorozatból:

4. kép - Róma 1900-as sorozat, fentről lefelé: A Jeruzsálemi Szent Kereszt templom belseje; a "Colonna" tér; Guercino festménye: Hitetlen Tamás

4. kép – Róma 1900-as sorozat, fentről lefelé: A Jeruzsálemi Szent Kereszt templom belseje; a “Colonna” tér; Guercino festménye: Hitetlen Tamás

Zárásként, következzék egy igazi klasszikus kép: a Colosseum.

ITA - Roma: Anfiteatro Flavio, Colosseo - 1900 (a)

ITA – Roma: Anfiteatro Flavio, Colosseo – 1900 (a)

A fenti lap hátoldala (Róma 1900.XI.29 - Gölniczbánya XII.20.)

A fenti lap hátoldala (Róma 1900.XI.29 – Gölniczbánya XII.20.)

A szöveg átirata: “Kedves Ilonkám! Ime! megérkeztem ide Itáliának örök kék ege alá a klasszikus földre. Mily fenséges, mily szép. Róma az úgy nevezett örök város. Európának egyik legrégibb és a világ egyik legérdekesebb városa. Ez itt a Colosseum melyet még Krisztus születése előtt építettek (inkább Kr.u. 79-ben, a szerk.). Párisi régi lakásomat felmondtam és ha majd néhány nap mulva visszatérek majd másikat bérelek. Most idő és helyszűke miatt csak annyit ha majd visszaérek Párisba mihelyst időm lesz egy kimerítőbb levéllel felkeresem kedves szüleinket. Most Isten veled, üdv valamennyiötöknek, csókol szerető bátyád Lajos, üdvözlöm Antony bácsit!”

Gruss aus Budapest

Gruss aus Budapest, vagyis Üdvözlet Budapestről. A XIX-XX. század fordulóját uralták az ún. “GRUSS AUS…” képeslapok, vagyis a város- és tájképes üdvözlőlapok. A fénykép-sokszorosítási technikák fejlődése óriási lendületet adott a képeslapoknak.

Kezdetben a fénykép minősége nem volt meghatározó. Forgách Andrást szabadon idézve: egy rendes képeslapnak, ahhoz hogy tökéletes postai kártya legyen, nem kell tökéletes fotónak lennie. Nem fontos a beállítás, sem az élesség. Egy túl tökéletes lap irigységet szül, aki megveszi esetleg olyannyira beleszeret, hogy fel sem adja, így megfosztja a képeslapot létezése értelmétől. Az ideális, tökéletes képeslap arra való, hogy útnak induljon. Íme egy lap, mely teljesítette e küldetést:

BP_Gruss_Muzeumkert_1899

Budapest, Nemzeti Múzeum, 1899 – gyártó: Schmidt Edgar, Drezda-Budapest

Valljuk meg, ez a fénykép tényleg silány. Rémséges kompozíció: ferde, minden szempontból, aztán ott van az a szemetes meg a két vödör, de ember sehol, így nincs életszag, csak egyszerűen csúnya. A szimmetria nem feltétlenül kívánalom, na de semmi sem indokolja ezt az otromba képvágást… vagy mégis? Nos, azért kellett lecsípni egy pár oszlopot, hogy a fent maradjon valamicske hely a szövegnek és aláírásnak. Szó szerint valamicske, mert csak annyi fért oda, hogy: “Csókol Bella, szerdára biztosan várunk“. Hát, ez nem sok.

Ez az általános helyhiány a magyarázat arra, hogy a képeslap hátoldalán a – teljesen felesleges – hosszú címzést idővel felváltja az “osztott” képeslap, vagyis a hátlap jobb oldala a címzés helye, a bal oldala az üzeneté.

Akadt persze olyan feladó, akit nem tántorított el a csekély írásfelület, betűit jól összehúzta, és kevéske szóval is kerek mondanivalót kanyarított a lapra. Íme egy gyöngyszem:

BP_Gruss_Bazilika_1899

Budapest, Bazilika, 1899 – gyártó D. Halberstadt, Wien, I. (107-es sorszám)

Az üzenet átirata: “Íme nemzeti kultúránk képe! A művelt nyugot hatása alatt kezdtük, az elrejtett honi tehetség véle jutott érvényre, s magasra emelkedett általa; már a szemlélő külföldi is meghajol előtte, s csak mi tudjuk, hogy — még nincs befejezve! – Munkára hát.” …Hát… ez már valami! Bravó!!!

Igaza volt Erős Lászlónak: a képeslapok szórakoztatnak és tanítanak. A fenti lap, nagyon jól példázza ezt. Az évszázados szavak olyan finomak, magasztosak, hogy jól esik lassan ízlelgetni őket; az utolsó mondat áthallása pedig a kor legjobb kroki-íróinak is becsületére vált volna. Ám ahhoz, hogy megértsük ezt a finomságot ma – 2012-ben – ismernünk kell néhány tényt.

A Szent István Bazilikát 1815-ben kezdték el építeni, vagyis jóval Pest és Buda egyesítése (1873) előtt. A teljes munka azonban több emberöltőn át tartott, hiszen a templomot csak 1905-ben szentelték fel. Amikor ez a képeslap készült (illetve feladták) az épület már állt és, hátulról nézve, a mai formájában. Így válik érthetővé mit jelent, hogy “csak mi tudjuk (pestiek), nincs befejezve”. Még egy gondolat, a XIX-XX. század fordulóján fővárosunk az egyik legdinamikusabban fejlődő és épülő város volt a világon. Minden valamirevaló látnivalója, turisztikai nevezetessége, akkoriban épült. Ezért buzdít a képeslap küldője eképpen: “Munkára hát!”. A lap egyébként egy berlini címre érkezett, egy egészen más Berlinbe, mint a mai, de ez egyik másik történet…

Végül figyeljük meg a képaláírást: “Lipótvárosi bazilika”. Akkoriban fővárosuk kevesebb kerületből állt, Lipótváros az ötödik volt a sorban, még önálló kerület, melyet még nem olvasztottak össze a Belvárossal (akkoriban IV. kerület). A későbbiekben olyan képeslapokat is bemutatunk, melyek kapcsán szó lesz “Nagy-Budapest” kialakulásáról…

(Felhasznált források/ irodalom: A Szent István Bazilika története, Bp. 1989; a templom honlapja: bazilika.biz; Piskolti-Forgách: Végtől végig Terézvároson, 2007; Erős L.: Képeslapok könyve; a fényképezés története, wiki)

Első lapok, első gyűjtők (II. rész)

Az előző rész összegzése: 1870-ben adják fel az első képes levelezőlapot Németországban. A Magyar Királyi Posta 1896-ban adja ki az első hazai gyártású (32 lapos) sorozatot, az Ezredéves Kiállítás kapcsán. A lapokat már a korai időkben gyűjtik. De kik, mikor, mennyit? Ebben a részben erről beszélünk bővebben.

Először is le kell szögeznünk, hogy a magyar gyártású képeslapok előtt is terjedt itthon az új divat. Vannak konkrét bizonyítékaink arra, hogy külföldi gyártmányú lapokat postáztak hazánkban, sőt még 1900 után is találkozunk olyan magyar témájú (!) lapokkal, melyeket külföldön gyártottak.

A gyűjtésről Gönczi Ambrus és Winkelmayer Zoltán ezt írták: “Az első magyar képes levelezőlapokat gyűjtő egyesület, a Hungária, 1899. december 8-án alakult, és a XIX-XX. század fordulóján öt különféle – ám nem túl hosszú életű – szakfolyóirat is napvilágot látott. A gyűjtés és a képeslapok igazi aranykora az 1898 és 1918 közötti időszak volt (…)”.

Szóval egyesület (!) alakult, ez mindenképpen azt feltételezi, hogy a gyűjtés nem szórványos volt, a gyűjtők tábora épp ellenkezőleg, népes lehetett. Jöjjön egy konkrét példa, íme egy lap, mely az egyesület megalakulása előtt kilenc hónappal, 1899. ferbuár 28-án íródott:

Romantikus_lap_1899

Diákot ábrázoló lap, a grafikus szignója elmosódott – gyártó: L. Schaller, Stuttgart (220-as sorszám)

A lap leglényegesebb eleme az üzenet, íme az átirat: ” Édes jó Hajnalkám! Soraidnak igen megörültem, de remélem hogy ha kedves Mamád felgyógyul többször és többet fogsz majd írni, én sem válaszolhattam elöbb mert most egy hétig influenzában feküdtem. Ungváron most minden harmadik ember abban van. Már 230 képes levelezőlapom van, ugy sajnálom hogy nem mutathatom meg a gyűjteményt Neked, mert mondhatom elég érdekes. Már igen sok ujdonság van Ungváron de azokat csak levélben lehet megírni. Csokol számtalanszor szeretö barátnőd, Elli. – Kedves Mamádnak add át kézcsókomat, Lipot bácsinak tiszteletemet”.

Bájos! És milyen hasznos kézirat. Végre konkrétumok: 230 lapos gyűjteményről ír Elli a barátnőjének.  Páratlan lelet! Végre megtudunk valamit a nagyságrendekről, 200-nál több darab, 1899-ben! A mai gyűjtő persze megmosolyogna egy ilyen volument, de akkoriban biztos tekintélyt parancsoló mennyiség volt, összegszerűen is.

No de, egy ilyen szép lapnál, ne hagyjuk figyelmen kívül a további információkat. Kiderül hol adták fel a lapot, a történelmi Magyarország területén, Ungváron. Ez az információ gyakran elsikkad, hisz a levelekkel ellentétben a levelezőlapokon nem kellett feltüntetni a feladó adatait. Aztán ott vannak az “újdonságok, amiket csak levélben lehet megírni”. Naná, a levelezőlap mégiscsak nyilvános volt, sok kézen-közön jutott el a címzetthez, nem volt alkalmas pletykák, titkok és intim részletek leírására. Nézzük a hátoldalt is:

Romantikus_lap_1899(B)

A fenti lap hátoldala

A címzett neve világosan olvasható: Kollmann Hajnalka úrhölgy. Nincs irányítószám, még nem volt. A mai értelemben vett pontos cím sincs (utca, házszám), elég volt leírni a várost, megyét (Berettyóújfalú, Bihar), valamint hozzábiggyeszteni, hogy Járásbírósági épület, slussz. A kézbesítő úgyis tudta hol van a járásbíróság, és valószínűleg az úrhölgyet is ismerte.

Érdekes részlet a hiányzó bélyeg. Látszik, hogy szakszerűen és vigyázva távolították el (talán leáztatták). Ennek egyik evidens magyarázata az, hogy a bélyegeket is gyűjtötték, a képeslapoknál jóval korábban. De van egy másik, kevésbé ismert magyarázat is. A bélyegek alatt gyakran titkos üzenetek lapultak.

Nézzünk egy másik képeslapot.

Felvidék - Besztercze - 1899

Felvidék – Besztercze – 1899

Ezt a szép felvidéki lapot Beszterczén adták fel, 1899 novemberében. Az üzenet csupán ennyi: “gyűjtői üdvözlettel“. A címzett valószínűleg nem rokon (vagy ismerős), sokkal inkább gyűjtőtárs, akit esetleg sosem látott a képeslap feladója. Ez a lap azt valószínűsíti, hogy levelező-klubok működtek, esetleg az egyesületek keretében.

Összegezzük mit tudtunk meg: a képeslapokat a századforduló előtt gyűjtötték hazánkban. A gyűjtők egyesületbe tömörültek, és levelező-klubok fejlődtek ki. A gyűjtemények nagyságrendje: több-száz darab. A gyűjtői profil (nem, kor, társadalmi helyzet) nem megállapítható ilyen kevés adatból.

A végére egy érdekesség: a kezdeti időszak egyik legfontosabb Nemzetközi Képes Levelezőlap Kiállítását 1900-ban, Budapesten rendezték meg! Íme, így nézett ki az a képeslap, melyet erre a jeles alkalomra nyomtattak:

HU - Budapest - Nemzetközi Képes Levelezőlap Kiállítás - 1900

HU – Budapest – Nemzetközi Képes Levelezőlap Kiállítás – 1900

(Felhasznált források/irodalom: Gönczi Ambrus-Winkelmayer Zoltán: Üdvözlet a Ferenczvárosból című könyve, Bp.2007; Első Pesti Árverőház; origo.hu; wiki; numizmatikai portál)

Első lapok, első gyűjtők (I. rész)

Mikor született az első képeslap? Vitás kérdés. A vitát gyakran áthatja a patriotizmus. Egy olasz portálon azt olvashatjuk, hogy az első képeslap a reneszánsz korában született, tehát Itáliában; az angol szaklapok Sir Henry Cole múzeumigazgatót tartják a szülőatyának, aki John Calcott Horsley-t kérte fel, hogy tervezze meg az első karácsonyi üdvözlő-lapot. Ez 1843-ban történt, Londonban. Magyarországon azt szeretjük kiemelni, hogy az első levelezőlap (még nem képes) 1869-ben jelent meg az Osztrák-Magyar Monarchiában. Az általánosan elfogadott szülőhely, mégis Németország, bár a dátum és a szerző nem egyértelmű. Egyesek a berlini Miesler elsőségét hangoztatják, aki 1796-ban kezdte árusítani képeslap formájú litográfiáit; mások August Schwarz oldenburgi kereskedőt tartják a képeslap atyjának, aki 1870-ben egy német levelező-lap bal felső sarkára egy ágyú mögött álló tüzér képét nyomtatta. Ez a legáltalánosabban elfogadott vélekedés.

Levelezési lap 1873-ból ( Pest-Magdeburg)

Levelezési lap 1873-ból ( Pest-Magdeburg)

Az első magyar képeslapok megjelenéséről nincs kétség. A pontos évszám: 1896, az alkalom az Ezredéves Kiállítás. A Magyar Királyi Posta egy 32 lapból álló sorozatot adott ki, íme egyik értékes darabja:

Budapest, Vajdahunyadvár, 1898

Bp. Az ezredéves orsz. kiállítás történelmi főcsoportja, kiadás éve: 1896

A képen látható épületegyüttest ma úgy ismerjük, mint a városligeti Vajdahunyadvárat. Ez a 21 épületből álló komplexum volt az Ezredéves kiállítás “szíve”. A szoros határidő miatt – valamint költségtakarékossági szempontokból – eredetileg ideiglenes jellegű anyagokból épült, főleg fából. A budapesti közönség annyira megszerette, hogy 1904-1908 között – az eredeti tervező, Alpár Ignác vezetésével – az együttest újjáépítették maradandó anyagokból. Ezért van az, hogy a képen látható eredeti nem mindenben egyezik a mai várral.

A képeslapon a várat 2 különböző nézetből láthatjuk. A 2 képet két különböző grafikus készítette, nevük kiolvasható. A déli oldal szignója: Morelli G.F.I., a nyugati oldal ábrázolója: Dörre I.

A lap külön érdekessége az üzenet, íme az átirata: “Édes Kisasszony! Igéretemhez híven írok, és egyszersmind küldök önnek több levelező-lapot, remélve, hogy ilyenek még nincsenek. Számtalan üdvözlettel maradok, Katinka”. Hopp, ez kulcsfontosságú információ. Bizonyíték arra, hogy a lapokat nem pusztán üdvözlés céljából küldték, hanem gyűjteményeket gyarapítottak.

A képeslapok gyűjtésére a következő részben visszatérünk, ezúttal a fenti lap hátoldalával zárjuk az első lapokról szóló történetet.

Budapest, Vajdahunyadvár, 1898 (hátoldal)

A fenti lap hátoldala, feladás dátuma: 1898

Az említett 32 lapból álló sorozat hátoldala ún. hosszú címzésű volt. A bélyeg előre nyomtatott volt. A bélyegző tökéletesen olvasható: Budapest, Főposta, (18)98 március 28. A címzett Krassa Camilla kisasszony, alatta a város: Loco? Nem, nem, a loco nem egy város, ez a latin kifejezés azt jeneti: helyben, vagyis a kisasszony budapesti volt. Reméljük örült a képeslapnak, ki tudja meg volt-e már neki és még mennyit gyűjtött élete során!? A következő részben már több konkrétumot megtudunk egy korabeli gyűjtőről…

(Felhasznált források/ irodalom: Budapest Antikvárium; Erős László: Képeslapok könyve; origo.hu; Numismatica Raponi; wiki)

%d blogger ezt kedveli: