Egyéb papírrégiségek 12.

Tudom, tudom… ezzel a bejegyzéssel ki fogom verni a biztosítékot néhány gyűjtőnél. Azt fogják majd kérdezni, hogyan lehetséges az, hogy egy képeslapos blogban a maximum-lapokat “egyéb papírrégiségnek” titulálom?

Először is, a blogírás egy szubjektív és cenzúrázatlan műfaj, tehát vélekedhetek másként, és ezt leírhatom. Ettől persze nem baj, ha az ellentétes véleményemet alátámasztom. Megpróbálom. Kezdem egy olyan lappal, melyet “maximumképeslapnak tartok.

HU - Budapest, Zsinagóga - futott CM - 1981, 2008

HU – Budapest, Zsinagóga – futott CM – 1981, 2008

A fenti képeslapot 1981-ben adta ki a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, a bélyeg 2000-es, a postai (!) pecsét 2008-as. Ez egy Carte Maximum. Egyértelmű, hisz a képeslap témája (Dohány utcai zsinagóga) megegyezik a bélyegtémával, és a pecsét is helybeli (budapesti). Ez a lap azonban képeslap is, hisz betölti rendelteltetésszerű funkcióját, postán elküldték egy címzetthez (szöveges üzenettel együtt).

A klasszikus CM-k azonban alapvetően mások, mint a fenti lap. A nemzetközileg elfogadott francia szakszó (Carte Maximum) kártyát jelent, nem pedig képeslapot. A legtöbb CM nem is adható fel postán, én inkább bélyeggyűjtői különlegességnek tartom, olyasminek, mint az FDC. Íme néhány példa.

EP - CM - Szovjet-magyar űrrepülés - 1980

EP – CM – Szovjet-magyar űrrepülés – 1980

EP - CM - II János Pál - 1995

EP – CM – II János Pál – 1995

A II. János Pált ábrázoló lapon nem postai pecsét van, hanem egy alkalmi bélyegző, ez a lap nem futott. A Carte Maximumokból kiállításokat is szerveztek /szerveznek, íme egy hazai példa.

EP - CM - HU - Országos Carte Maximum Kiállítás (Rubik kocka VB) - 1983

EP – CM – HU – Országos Carte Maximum Kiállítás (Rubik kocka VB) – 1983

Számon tartunk sok sorozatot. Íme 2 magyar és 1 külföldi példa.

EP - Carte Maximum - HU - Budapest, Népstadion - 1953

EP – Carte Maximum – HU – Budapest, Népstadion – 1953

EP - Carte Maximum - HU - Balaton sorozat - 1968 (4 db)

EP – Carte Maximum – HU – Balaton sorozat – 1968 (4 db)

EP - CM sorozat - FL - Gyermekek éve - 1979

EP – CM sorozat – FL – Gyermekek éve – 1979

A fenti lichtensteini sorozathoz megvan az eredeti boríték. Ezt a három lapot így dobták piacra, ahogy a képen látszik. Filatelisták vásárolhatták meg. A lapok hátulján telioldalas leírás van, se hely se mód a postázásra.

A CM-k egyik sajátja egyébként az évfordulós kiadás és/ vagy különleges eseményre kibocsátott speciális kiadás (ebben is hasonlít az FDC-re). Zárásképpen következzék 2 ilyen lap, az egyik Ausztráliából, a másik Argentínából.

EP - Carte Maximum - Ausztrália - 1987

EP – Carte Maximum – Ausztrália – 1987

EP - Carte Maximum - Argentina - foci VB - 1978

EP – Carte Maximum – Argentina – foci VB – 1978

 

 

 

 

 

Cserebere

Amikor elkezdtem ezt a blogot írni, megfogadtam magamnak, hogy ez egy didaktika-mentes, szórakoztató napló lesz. Mégis, valahogy muszáj volt az elején kezdeni a történetet, ezért az első bejegyzéseimben az első képeslapokról, és az első gyűjtőkről írtam (ld.: itt és itt).

A képeslapok története elválaszthatatlan – és szinte egyidős – a kartofiliai gyűjtők történetével. Ez utóbbiaknak köszönhetjük, hogy ma is megcsodálhatunk réges-régi kártyákat. Ebben a bejegyzésben 2 olyan képeslapot mutatok be, melyeket kifejezetten gyűjtői céllal postáztak.

Budapest - Gellért-szobor (ICF) - 1930 (1)

Budapest – Gellért-szobor (ICF) – 1930 (1)

A fenti képeslap témája elég sablonos, a budapesti Gellért-szobor látható a képen, az Erzsébet-híd budai oldalán. Az előtérben két kalapos úriember, lezser tartásban bámul a kamerába. Kitartóan álltak ott, ennek bizonyítéka, hogy a hosszú exponálási idő miatt, ott maradt egy “nyughatatlan” ember szellemképe. A képen talán csak egy furcsaság van, a két bélyeg. Miért ide ragasztották? Miért nem a hátoldalra, ahova kell? Ha megfordítjuk a lapot, kiderül.

Budapest - Gellért-szobor (ICF) - 1930 (2)

Budapest – Gellért-szobor (ICF) – 1930 (2)

Ott a megoldás. Nézzék csak! A bal felső sarokban van egy 3 nyelvű pecsét, a szöveg szerint: a bélyeg a túloldalon van. A nemzetközi gyakorlatban ezt egy francia mozaikszóval is szokták jelölni (TCV). A másik piros pecsétből az is kiderül, hogy miért kellett így eljárni. Azért, mert a feladó – Dr. André Lázár – gyűjtő volt, az International Correspondence Federation (ICF) tagja. És Lázár úr azért küldte Tallinnba ezt a képeslapot Vladimir Egoranak, mert cserelapot remélt tőle; valamint azért így adta fel a lapot, mert a gyűjtők – ebben az időben – fila-lapokat gyűjtöttek (bélyeg és pecsét a frontoldalon).

Most lássunk egy másik példát, egy német lapot, melyet Neuhaldensleben-ben adtak fel, 1926. szeptember 9-én.

GER - Neuhaldensleben (Globus) - 1926 (1)

GER – Neuhaldensleben (Globus) – 1926 (1)

Most már könnyen ráismerünk a műfajra, ez is egy fila-lap. DE. Ez egy sokkal különlegesebb darab az előzőnél. Lássuk a hátoldalát.

GER - Neuhaldensleben (Globus) - 1926 (2)

GER – Neuhaldensleben (Globus) – 1926 (2)

A képeslap bal oldalára egy igen érdekes cimke van ragasztva. Ez kérem a GLOBUS nevű nemzetközi képeslap-gyűjtők egyesületének hivatalos cimkéje. Dombornyomású apró-nyomtatvány. Csodás, ritka darab.

A képeslapot Honoluluba küldték, és mivel a fogadó postahivatal pecsétje is jól olvasható, ki tudjuk számítani, hogy 19 nap alatt ért célba az üzenet Németországból Hawaiiba.

Az üzenet szövegéből is érdekes kiemelni néhány részletet. A Feladó örömét fejezi ki, hogy a Címzettel képeslapokat cserélhet a jövőben, és azt kéri, hogy a Címzett is hasonlóképpen járjon el a bérmentesítéssel (vagyis ragassza a bélyeget előre).

…….

A végére, engedtessék meg a szerzőnek egy kis dohogás. A fila-lapoknak egy hátránya van, általában a bélyeggyűjtők fiókjaiban szunnyadnak. Kedves Gyűjtőtársak! Legyetek nagyvonalúak és feddjétek fel a lapjaitokat! Hisz tudjátok, semmit sem viszünk magunkkal…

 Kapcsolódó témák: Beduin lányok – 1930, Berlini állatkert – 1956.

Azt mondják: jól vagyok!

Különleges, első világháborús tábori posta, 1917-ből. A levelezőlapra  egy sablonszöveget nyomtattak: EGÉSZSÉGES VAGYOK ÉS JÓL ÉRZEM MAGAMAT, valamint azt, hogy ezen a levelezőlapon mást nem szabad közölni. Ráadásul mindezt 9 nyelven (németül, magyarul, olaszul, románul, lengyelül, oroszul, csehül, és 2 további szláv nyelven).

HU - Kuk tábori posta (9 nyelvű) - 1917 (a)

HU – Kuk tábori posta (9 nyelvű) – 1917 (a)

A levelezőlap egyébként osztrák gyártmány. A lap hátulján látszik, hogy a feladó valóban nem írt le semmi mást, csak a nevét, rendfokozatát (zászlós), ezredének a számát, valamint a tábori posta számát (361). Ha megszegte volna a rendelkezést, akkor egész egyszerűen lapját nem továbbítják a címzetthez. Sajnos kicsit elmosódott és halvány, de azért látszik a K.u.k. ellenőrző bélyegző (vagyis a lapot cenzúrázták).

HU - Kuk tábori posta (9 nyelvű) - 1917 (b)

HU – Kuk tábori posta (9 nyelvű) – 1917 (b)

Nem tudunk többet erről a katonáról. Tényleg egészséges volt? Nem tudjuk, hiszen mást nem írhatott. Valóban jól érezte magát? Egy háború kellős közepén? Nem valószínű.

Csupán egy dolgot tudunk biztosan, a levlap feladásának napján (1917.x.19.) még életben volt. A címzett is csak ennyiről értesülhetett bizonyosan…

Na, hol vagyok?

Az alábbi képeslapot 1907-ben adták fel Karlsbadban (ma Karlovy Vary, Csehország). Ez a város sokáig a Monarchia legkedveltebb fürdővárosa volt. Ezen a felvételen a  folyóparti korzón rengeteg ember gyűlt össze, a képeslapon egy német felirat olvasható: “Wo bin ich?” (Hol vagyok?).

CZ - Karlsbad (Karlovy Vary) - Wo bin ich - 1907 (a)

CZ – Karlsbad (Karlovy Vary) – Wo bin ich – 1907 (a)

Érdekes az üzenet szövege, íme az átirata: “Leveled kereszteződött kártyámmal, melyhez még hozzáfűzöm a következőt: kérlek meséld el az eredményt L-nak és kérd meg nevemben, hogy mit szól hozzá és ezek után mitévő legyek? De rögtön!!! S írd meg. K-nek írok egy köszönő levelet. Neked pedig eddigi szívességedet egyelőre ezúton köszönöm. K. Atyád érdekében a megírtak szerint fogok lelkiismeretesen eljárni“.

CZ - Karlsbad (Karlovy Vary) - Wo bin ich - 1907 (b)

CZ – Karlsbad (Karlovy Vary) – Wo bin ich – 1907 (b)

Sajnos a bélyeget eltávolították – igaz, szakszerűen – valószínűleg egy bélyegalbumban végezte, talán most is ott pihen.

London – 1930′

Három db angol fotólap az 1930-as évekből. Város: London. Helyszínek: The Strand (1930), London Bridge (1931), Cheapside and Mansion House (1935). Érdemes nagyításban megnézni!

UK - London (3 kl) - 1930-31-35

UK – London (3 kl) – 1930-31-35

Podmaniczky születésnapjára

Száztizenkilenc éve, 1824. június 20-án született Pesten, Podmaniczky Frigyes. Anyja a szász miniszterelnök magyarul ugyan nem tudó, de magyarul érző lánya volt. Frigyes az 1840-es években hosszabb európai utazást tett, 1847-ben Kossuth “kampányfőnöke” volt. A szabadságharcban huszárkapitányként szolgált, a vereség után büntetésből közlegénynek sorozták be, Tirolban naponta fehér kesztyűben olajozta a kocsikerekeket. 1850-ben hazatérve döbbent rá Pest-Buda elmaradottságára. Az abszolutizmus idején, birtokán, szépirodalommal foglalkozott, és futárszolgálatot teljesített az emigráció számára. A család közben tönkrement, Podmaniczky egy szerény lakást bérelt a Kerepesi úton s újságcikkekből tartotta fenn magát. 1869-től Tisza Kálmán közbenjárására az Észak-Keleti Vasútnál személyügyi főnök, majd az Adria biztosító társaság elnöke lett. 1873-től 32 éven át a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnökeként (elnöke sosem volt a testületnek) ő felügyelte a Nagykörút és a Sugár-út (az Andrássy-út) és az Operaház építését – utóbbihoz a telket is ő szerezte, sőt olykor maltert is kevert. Ezekben az években épült ki a Duna-part és a Várkert-bazár, létesült három Duna-híd s a kontinens első földalattija. 1875-85 között a Nemzeti Színház és az Operaház intendánsa, 1867-1906 között kormánypárti képviselő, 1889-től megszűnéséig a Szabadelvű Párt elnöke is volt. Rengeteg tisztséget viselt, sokrétű tevékenysége csak Széchenyiével vethető össze. Meghatározó szerepet játszott Budapest világvárossá fejlesztésében, különösen a kertek, sétányok és a fásítás híve volt. Rendezési elképzeléseibe beletartozott a tisztaság és rend, a vízvezeték és csatornázás, a közlekedés szabályozása és a vásárcsarnokok. Budapest számos szobrát ő kezdeményezte s már akkor szót emelt a főváros kerületi széttagoltsága ellen. A népszerű “kockás báró” (jellegzetes öltözéke miatt ragadt rá ez a név) mindig agglegény maradt, bár nagy hódolója volt a szépnemnek. 1887-88-ban adta ki emlékiratait, s bár regényei ma már csak irodalomtörténeti érdekességek, írásaiért lett 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Az észak-déli metró Arany János utcai állomásánál kialakult teret 1982-ben nevezték el róla, a rendszerváltás után utcáját is visszakapta – bár ez eredetileg nagybátyja, László tiszteletére kapta a nevét. Szintén róla nevezték el a főváros közép távú fejlesztési programját Podmaniczky-tervnek. (Forrás: MTI)

Az alábbi levelezőlap 1894-ből való, hátoldalán olvasható a Belvárosi Polgári Kör meghívója. A tag-találkozó célja, hogy Podmaniczky Frigyest felköszöntsék 70. születésnapja alkalmából.

Levelezőlap - Belvárosi Polgári Kör - 1894 (a)

Levelezőlap – Belvárosi Polgári Kör – 1894 (a)

Levelezőlap - Belvárosi Polgári Kör - 1894 (b)

Levelezőlap – Belvárosi Polgári Kör – 1894 (b)

Íme egy részlet Bölöny József Klubélet a magyar fővárosban 1827-1944” című írásából: (…) “Szintén a polgári jellegét hangsúlyozta ki már a nevében is a Józsefvárosi Keresztény Polgárok Köre (VIII. Tavaszmező utca 6.) és főként a Belvárosi Polgári Kör, melyet a Szabadelvű Párt IV. kerületi (belvárosi) szervezetének és helyzetének megerősítésére alapított 1892-ben Podmaniczky Frigyes báró országgyűlési képviselő. Első klubhelyisége a Váci utca 14. számú házban volt, 1903 óta az Eskü tér 8. szám alatt (ma: Március 15. tér) működött. Elnöke Láng Lajos volt, taglétszáma az alakuláskor 220 fő. Politikai befolyására jellemző, hogy a Szabadelvű Párt, majd az ellenzéki koalíció bukása után tagjai sorából alakult meg a Nemzeti Munkapárt törzsgárdája, melynek vezére Tisza István gróf volt az 1910–1918. évi országgyűlésben.”

A váci zsémbeskedő

Üdvözlet Váczról. Az alábbi képeslap Vácról utazott Ráckevére, 1903-ban. A képen a Váci Egyházmegye büszkesége, a Püspöki templom látható. A fényképet Divald Károly készítette, korának egyik legmegbecsültebb fotográfusa, valamint a magyar képeslapkiadók egyik koronázatlan királya. Kitűnően komponálta a képet, hisz a templom mindkét oldalán bőven van hely az írásos üzenetre (akkoriban még nem írtak a lap hátuljára, oda csak a címet lehetett írni).

HU - Vác - Püspöki templom - 1903 (Divald, 161)

HU – Vác – Püspöki templom – 1903 (Divald, 161)

Érdemes megfigyelni a templom előtt álló embereket. Mindenki vigyázzban áll, és egyenesen a kamera optikájába néz. Nos, elsőre látszik, hogy a beállás nem spontán. De nem ám! Akkoriban kiváltság volt fényképen szerepelni, pláne egy képeslapon; éppen ezért, amikor a város lakói hírül vették, hogy képeslapfotó készül, kezüket-lábukat törték, hogy ott lehessenek az eseményen. Ezért ilyen “életszerűtlen” ez a fénykép.

A futott képeslapon egy komikus korholás olvasható: “K. Irmuska! Nem akartam ismételni a szavaimat, hát így szíveskedjék az Esztike lapját megnézni és elolvasni, és aztán tudomásul venni, és ha mindezeket már megtette akkor szíveskedjen nekem válaszolni.”

Na, erre mondják azt, hogy kár volt a papírért! Mi persze örülhetünk, hogy a feladó mindezeket a hiábavalóságokat papírra vetette, mert ahogy minden képeslap, úgy ez is mesél nekünk valamit a múltról. Köszönjük, K. zsémbeskedő Ismeretlen!

Miami, leporelló – 1950

USA, Miami (FL), leporelló (18 színes kép). Feladás éve: 1950.

USA - Miami - leporelló - 1950 (00)

USA – Miami – leporelló – 1950

USA - Miami - leporelló - 1950 (01) USA - Miami - leporelló - 1950 (02) USA - Miami - leporelló - 1950 (03) USA - Miami - leporelló - 1950 (04)

USA - Miami - leporelló - 1950 (06)

Hurrá, nyaralunk!

Olasz ff fotólap, ismeretlen kiadó, ismeretlen fényképész. Helyszín: a velencei Lido. A képen fürdőzők, főleg gyerekek, és néhány szülő. Szép felvétel, pontos és kanonikus képi beállítás. A horizont vonala tökéletesen párhuzamos a kép széleivel. E vonal fölé csak egy talpig felöltözött gyerek feje emelkedik ki. Ő nem fürdik, csak szemlél, kikandikál a kompozícióból, és többlet tartalommal tölti meg azt. Ügyes megoldás a sréhen fotózott part is, a közeli tömeggel, mely hosszú perspektívát ad a képnek, és azt az érzetet kelti, hogy mi is ott vagyunk, lábunkat nyaldossa a tenger.  Az égen néhány kósza pamacs. Tiszta, nyári idő van. Az árnyékok elárulják, hogy a nap keletről süt, még délelőtt van, a gyomrok még üresek, ebédig nyugodtan lehet pancsolni. Ilyen volt egy pillanat, 1920-ban, az Adria északi partján.

ITA - Lido di Venezia - fürdőzők - 1920

ITA – Lido di Venezia – fürdőzők – 1920

Antwerpen 3D

Az alábbi képeslap igazi különlegesség. A helyszín Belgium, Antwerpen (Anvers) városa. A képe(ke)n a városi kikötő látható. Két fotó van egymás mellett, melyek első látásra azonosnak tűnnek, ha azonban jobban megnézzük a képek között van egy kis eltolás (persze szándékosan). Ez egy ún. sztereó-fotó. Manapság újra kezd divatba jönni. Ennek a technikának az a lényege, hogy háromdimenziós illúziót keltsen. Persze ehhez szükségünk van egy megfelelő készülékre, egy 3D-s képnézőre, egy kétlencsés szerkezetre, mely megfelelő távolságra helyezi a képet, és ezáltal egy képet látunk, melyben bizonyos részletek “kiugranak” a képsíkból.

Belgium - Antwerpen, sztereó-fotó (heliotipia) - 1900 eleje

Belgium – Antwerpen, sztereó-fotó (heliotipia) – 1900 eleje

A képeslap sajnos nem futott, úgyhogy nem tudjuk a pontos évszámot, mégis valószínűsíthetjük, hogy az 1900-s évek elejéből származik. Párizsban nyomtatták (Héliotypie E. Le Deley). A képfelirat: 21. Anvers – L’Embarcadére flottant et le Steen (Musée d’Antiquités), a sorszámból arra következtethetünk, hogy ez egy sorozat, és minimum 21 darabja volt.

%d blogger ezt kedveli: