Magyar postatörténet

A MAGYAR POSTA TÖRTÉNETÉNEK LEGÉRDEKESEBB PILLANATAI

(Forrás: posta.hu)

Egy több évszázados történet …

A honfoglalástól a XVI. századig Magyarországon a királyok üzeneteit, rendeleteit a hírnökök (praecones) és futárok (cursores) vitték szét, de emellett a vármegyék és a főurak is működtettek saját hírvivő szolgálatot. A magánszemélyeknek azonban meg kellett elégedniük a vándorokkal és kereskedőkkel, csak rájuk tudták üzeneteiket, küldeményeiket bízni. Később az ún. községi gyalogos és lovas küldöncszolgálat is kialakult, mellyel a községek vezetői érintkeztek egymással.

I. Ferdinánd 1526-ben adott megbízást a Taxis-családnak a Bécs és Pozsony közötti rendszeres postajárat működtetésére. A történelmi Magyarországon működő posta később hűbérként a Paar család birtokába került. A Rákóczi-szabadságharc alatt a fejedelem a fennhatósága alá tartozó területeken önálló magyar postahálózatot működtetett Szepesi János, majd Kossovits Márton vezetésével.

1722. július 1-jén III. Károly állami kezelésbe vette a postaszolgálatot, és állami monopóliummá nyilvánította a levélszállítást. Az uralkodó a kiadott rendeletében a posták felállítási jogát regálénak nyilvánította, valamennyi postaépületen elhelyeztette a birodalom címerét, szabályozta a postatarifákat, fejlesztette a postaútvonalakat. A postákat a bécsi legfőbb udvari postahivatalnak rendelte alá. A posta nyelve német volt, ahogyan alkalmazottainak döntő többsége is. Az 1748-ban, Mária Terézia által kiadott Postai Pátens a korának megfelelően modernizálta a postai szolgáltatásokat, többek között különválasztotta a levél- és a kocsipostát. Egy évvel később beindították a Habsburg Birodalom területén a postakocsi járatokat, 1752-ben pedig megindult Bécs és Buda közötti a postakocsi forgalom.

A XIX. század

A XIX. század elején 1817-ben helyezték ki a postákon az első levélszekrényeket, melyek a portós levelek gyűjtésére szolgáltak. Ekkor jelent meg az üzenetközvetítés új módjaként a távjelzés és a távírás, igazán széles körben azonban csak a Morse által feltalált és tökéletesített távírókészülék ill. az ahhoz használatos ABC megalkotása után terjedt el. Magyarországon 1847 decemberében Pozsonyban nyílt meg az első távíróállomás. 1848-49-ben kísérletek történtek az önálló magyar posta megteremtésére. A felügyeletet és irányítást a Földmívelés, Ipar és Kereskedelemügyi Minisztérium látta el. Az akkori miniszter, Klauzál Gábor első intézkedései közé tartozott a levéltitok védelméről szóló rendelet megalkotása, a magyar nyelv, a magyar címer és a nemzeti színek használatának bevezetése a levélküldeményeknél (a pecséteknél és a bélyegzőknél), valamint a címtábláknál. Than Mór elkészítette az első magyar bélyeg grafikai tervét, kiadására azonban a hadi események miatt nem került sor.

A szabadságharc bukása után a magyar posta újra osztrák fennhatóság alá került. I. Ferenc József 1850. december 26-án adta ki postapátensét, amely visszaállította az 1848 előtti állapotokat. A neoabszolutizmus időszakában több, a posta életében jelentős változtatást vezetnek be: egyesítették a levél- és a kocsipostát, 1850-ben bevezették a postautalvány-rendszert, valamint a levélbélyeg használatát. 1855-tót megkezdték a levelek házhoz kézbesítését, 1859-ben pedig bevezették az expressz kézbesítést.

A kiegyezés után

A kiegyezést deklaráló törvény a magyarországi postát újra a magyar mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi miniszter hatáskörébe utalta. Gorove István miniszter országos fő-postaigazgatónak Gervay Mihályt nevezte ki. A törvény kimondta, hogy Ausztria és Magyarország postája külön, de egységes elvek szerint irányítandó. A posta hivatalos nyelve a magyar lett és újra bevezették a nemzeti jelképek használatát. Ekkor alkották meg magyar posta közel egy évszázadon keresztül használt jelképét a zsinóros-bojtos postakürtöt, fölötte a magyar koronával (a jelenlegi logo is ennek egy leegyszerűsített, stilizált változata).

1869-ben a világon elsőként az osztrák és a magyar posta rendszeresítette az új küldeményfajtát, a levelezőlapot. 1870-től a 18. életévüket betöltött nőknek engedélyezték, hogy megfelelő vizsga letétele után dolgozhassanak a kincstári, vagy a postamesteri hivatalokban. 1874-ben, Genfben megalakult a posták nemzetközi szervezete, az Egyetemes Posta Egyesület (UPU), melynek alapító tagjai között volt a magyar posta is. 1885-ben kezdték meg a kisebb csomagok házhoz kézbesítését.

1887 szeptemberében az uralkodó jóváhagyta Baross Gábor miniszter javaslatát a postai és a távírószolgálat egyesítésére. A következő évben megnyitják a tisztviselői kar megfelelő szakismeretét biztosító Posta és Távírda Tisztképző Tanfolyamot. Az 1870-es évek második felében meginduló telefonvonalak kiépítésében az 1888. évi, a távíró, a telefon és a villamos jelzőberendezésekről szóló törvény tett rendet, amely alapján azután magánszemély már nem kapott engedélyt közhasznú telefon telepítésére.1890-re épül ki az első interurbán vonal Bécs és Budapest között. Három év múlva már a belföldi nagyvárosokat is telefonvonal kötötte össze.

A századforduló előtt megindult a posta gépesítése; 1893-ban megjelentek a gépi ürítésű levélszekrények, két év múlva megkezdték próbaútjaikat a levélgyűjtő szolgálat háromkerekű motorkerékpárjai. 1896-tól bevezették a kerékpárok használatát a táviratok és az expresszlevelek kézbesítésére. A gépkocsik próbahasználata során szerzett kedvező tapasztalatok után hazánkban a világon az elsők között rendszeresítették azokat.

A XX. század postatörténete

A Magyar Posta teljes függetlenségét az 1908. évi törvény mondta ki: „ A postát, a távírdát és távbeszélőt a két állam mindegyike saját területén önállóan szabályozza és igazgatja.” Az első világháborút követő forradalmak, katonai megszállás és a trianoni békekötés után szinte teljesen újjá kellet építeni az ország postahálózatát. Ennek az időszaknak első jelentős újdonsága az 1923-ban Csepelen üzembe helyezett 250 wattos rádiótelefon állomás. Az adóállomás eredetileg arra szolgált, hogy az MTI vidéki fiókjainak a napi politikai és gazdasági, tőzsdei híreket leadja. A üres adásidőben kísérletképpen zene és énekszámokat közvetítettek – az első kísérleti műsort 1924. március 15-én adták.

A további fejlődés eredményeképpen 1933-ban rendszerbe állították a vidéki közvetítő állomásokat. Ugyanebben az évben kezdte meg működését a Csepel-szigeten, Lakihegyen az új,120 kilowatt teljesítményű és 314 m magas nagyadó. A személyzet szociális problémáinak megoldására akkoriban létesítették a postásüdülőket, az önálló postás rendelőt és szanatóriumot, a szolgálati konyhákat, ekkor nyitották meg Budapesten, a Benczúr utcában a Postás Otthont. A korszerűsítésre is nagy gondot fordítottak, 1927-ben kiadták a magyar posta első kezelési szabályzatát. A közúti postajáratok gazdaságos kihasználtsága érdekében újra indították a postabuszokat. 1936-ban a törvényhozás összeállította a magyar postáról szóló 1936. évi 35. törvénycikket, megalkotva ezzel Magyarország első postatörvényét, melynek jelentősége abban állt, hogy az eddig nagyrészt szokásjog alapján álló postajogot törvényileg szabályozta. 1938-tót folyamatos létszám és területi fejlesztés jellemezte a postát. Először az I. és II. Bécsi döntést követően a visszacsatolt területek postahálózatát kellett azonos színvonalra hozni, majd a katonai események nyomán a tábori postai hálózatot kellett újra kiépíteni. Az ország területére átterjedő, majd azon átvonuló háború lerombolta mindazt, amit, az első világháborút követően a posta létrehozott.

A második világháború után a postahálózat, a hírközlési rendszer helyreállítása rohamléptekben történt. 1945 márciusától már kézbesítették Budapesten a leveleket, májustól a távolsági forgalom is helyreállt, júliustól újra indult a postai pénzforgalom, a következő hónapban pedig a csomagforgalom. Szinte ezekkel egy időben helyreállt a távíró és távbeszélő-szolgáltatás. Május 1-jén a Magyar Rádió is megkezdte ideiglenes adását. A posta teljes helyreállítása 1952-ig tartott. Az akkori politikai és társadalmi változásoknak megfelelően a különböző postás egyesületek és intézmények megszűntek, illetve beolvadtak az állami intézményrendszerbe. A háború utáni időszakban leglátványosabban a műsorszóró-, valamint a távbeszélő-szolgálat fejlődött. 1967-ben kezdődött meg a crossbar-technika elterjedése. Az 1970-es évek végén bevezették az időosztásos multiplex-rendszert, és ekkor adták át az első konténeres távbeszélő központot. A televíziós adásokkal kapcsolatos kísérletek az 1950-es évek elejétől kezdődtek és 1953-tól indultak az első hivatalos kísérleti adások 1958 januárjában adták át a Széchenyi-hegyi új televízióadót. Az ezt követő tíz év alatt kiépült az országos adóhálózat. 1969. márciusában Magyarországon is megkezdődik a színes televízió-műsorsugárzás. 1977-ben pedig Taliándörögdön üzembe helyezték az ország első földi úrtávközlő állomását.

Új korszak kezdetén

Az 1980-as évek elejétől kezdve jelentős szervezeti változásokon ment keresztül a Magyar Posta.

1983-ban önálló főhatósággá vált, Magyar Posta Központja néven. 1990. január 1-tót az addig egységes Magyar Postából kivált a műsorszóró- és távbeszélő-szolgálat. Megalakult a Magyar Távközlési Vállalat, a Magyar Műsorszóró Vállalat és a Magyar Posta Vállalat, melyek önálló, független vállalatként működtek tovább. A Magyar Posta Vállalatot a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter az 1992. évi LIII. törvényben, illetőleg a végrehajtást szabályzó 126/1992. (VIII. 28.) kormányrendeletben foglaltak alapján a 363. 603/1993. sz. határozatáva11993. december 31-ével egyszemélyes, állami tulajdonú rész-vénytársasággá alakította át. A Magyar Posta Részvénytársaság 1994. január 1-jén kezdte meg működését, mint a Magyar Posta Vállalat általános jogutódja.

A társaság hivatalos elnevezése 2006. január 2-ától: Magyar Posta Zártkörűen Működő Részvénytársaság (rövidítve: Magyar Posta Zrt.).