Valamennyi bejegyzés

Egyéb papírrégiségek 12.

Tudom, tudom… ezzel a bejegyzéssel ki fogom verni a biztosítékot néhány gyűjtőnél. Azt fogják majd kérdezni, hogyan lehetséges az, hogy egy képeslapos blogban a maximum-lapokat “egyéb papírrégiségnek” titulálom?

Először is, a blogírás egy szubjektív és cenzúrázatlan műfaj, tehát vélekedhetek másként, és ezt leírhatom. Ettől persze nem baj, ha az ellentétes véleményemet alátámasztom. Megpróbálom. Kezdem egy olyan lappal, melyet “maximumképeslapnak tartok.

HU - Budapest, Zsinagóga - futott CM - 1981, 2008

HU – Budapest, Zsinagóga – futott CM – 1981, 2008

A fenti képeslapot 1981-ben adta ki a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, a bélyeg 2000-es, a postai (!) pecsét 2008-as. Ez egy Carte Maximum. Egyértelmű, hisz a képeslap témája (Dohány utcai zsinagóga) megegyezik a bélyegtémával, és a pecsét is helybeli (budapesti). Ez a lap azonban képeslap is, hisz betölti rendelteltetésszerű funkcióját, postán elküldték egy címzetthez (szöveges üzenettel együtt).

A klasszikus CM-k azonban alapvetően mások, mint a fenti lap. A nemzetközileg elfogadott francia szakszó (Carte Maximum) kártyát jelent, nem pedig képeslapot. A legtöbb CM nem is adható fel postán, én inkább bélyeggyűjtői különlegességnek tartom, olyasminek, mint az FDC. Íme néhány példa.

EP - CM - Szovjet-magyar űrrepülés - 1980

EP – CM – Szovjet-magyar űrrepülés – 1980

EP - CM - II János Pál - 1995

EP – CM – II János Pál – 1995

A II. János Pált ábrázoló lapon nem postai pecsét van, hanem egy alkalmi bélyegző, ez a lap nem futott. A Carte Maximumokból kiállításokat is szerveztek /szerveznek, íme egy hazai példa.

EP - CM - HU - Országos Carte Maximum Kiállítás (Rubik kocka VB) - 1983

EP – CM – HU – Országos Carte Maximum Kiállítás (Rubik kocka VB) – 1983

Számon tartunk sok sorozatot. Íme 2 magyar és 1 külföldi példa.

EP - Carte Maximum - HU - Budapest, Népstadion - 1953

EP – Carte Maximum – HU – Budapest, Népstadion – 1953

EP - Carte Maximum - HU - Balaton sorozat - 1968 (4 db)

EP – Carte Maximum – HU – Balaton sorozat – 1968 (4 db)

EP - CM sorozat - FL - Gyermekek éve - 1979

EP – CM sorozat – FL – Gyermekek éve – 1979

A fenti lichtensteini sorozathoz megvan az eredeti boríték. Ezt a három lapot így dobták piacra, ahogy a képen látszik. Filatelisták vásárolhatták meg. A lapok hátulján telioldalas leírás van, se hely se mód a postázásra.

A CM-k egyik sajátja egyébként az évfordulós kiadás és/ vagy különleges eseményre kibocsátott speciális kiadás (ebben is hasonlít az FDC-re). Zárásképpen következzék 2 ilyen lap, az egyik Ausztráliából, a másik Argentínából.

EP - Carte Maximum - Ausztrália - 1987

EP – Carte Maximum – Ausztrália – 1987

EP - Carte Maximum - Argentina - foci VB - 1978

EP – Carte Maximum – Argentina – foci VB – 1978

 

 

 

 

 

Reklámok

Cserebere

Amikor elkezdtem ezt a blogot írni, megfogadtam magamnak, hogy ez egy didaktika-mentes, szórakoztató napló lesz. Mégis, valahogy muszáj volt az elején kezdeni a történetet, ezért az első bejegyzéseimben az első képeslapokról, és az első gyűjtőkről írtam (ld.: itt és itt).

A képeslapok története elválaszthatatlan – és szinte egyidős – a kartofiliai gyűjtők történetével. Ez utóbbiaknak köszönhetjük, hogy ma is megcsodálhatunk réges-régi kártyákat. Ebben a bejegyzésben 2 olyan képeslapot mutatok be, melyeket kifejezetten gyűjtői céllal postáztak.

Budapest - Gellért-szobor (ICF) - 1930 (1)

Budapest – Gellért-szobor (ICF) – 1930 (1)

A fenti képeslap témája elég sablonos, a budapesti Gellért-szobor látható a képen, az Erzsébet-híd budai oldalán. Az előtérben két kalapos úriember, lezser tartásban bámul a kamerába. Kitartóan álltak ott, ennek bizonyítéka, hogy a hosszú exponálási idő miatt, ott maradt egy “nyughatatlan” ember szellemképe. A képen talán csak egy furcsaság van, a két bélyeg. Miért ide ragasztották? Miért nem a hátoldalra, ahova kell? Ha megfordítjuk a lapot, kiderül.

Budapest - Gellért-szobor (ICF) - 1930 (2)

Budapest – Gellért-szobor (ICF) – 1930 (2)

Ott a megoldás. Nézzék csak! A bal felső sarokban van egy 3 nyelvű pecsét, a szöveg szerint: a bélyeg a túloldalon van. A nemzetközi gyakorlatban ezt egy francia mozaikszóval is szokták jelölni (TCV). A másik piros pecsétből az is kiderül, hogy miért kellett így eljárni. Azért, mert a feladó – Dr. André Lázár – gyűjtő volt, az International Correspondence Federation (ICF) tagja. És Lázár úr azért küldte Tallinnba ezt a képeslapot Vladimir Egoranak, mert cserelapot remélt tőle; valamint azért így adta fel a lapot, mert a gyűjtők – ebben az időben – fila-lapokat gyűjtöttek (bélyeg és pecsét a frontoldalon).

Most lássunk egy másik példát, egy német lapot, melyet Neuhaldensleben-ben adtak fel, 1926. szeptember 9-én.

GER - Neuhaldensleben (Globus) - 1926 (1)

GER – Neuhaldensleben (Globus) – 1926 (1)

Most már könnyen ráismerünk a műfajra, ez is egy fila-lap. DE. Ez egy sokkal különlegesebb darab az előzőnél. Lássuk a hátoldalát.

GER - Neuhaldensleben (Globus) - 1926 (2)

GER – Neuhaldensleben (Globus) – 1926 (2)

A képeslap bal oldalára egy igen érdekes cimke van ragasztva. Ez kérem a GLOBUS nevű nemzetközi képeslap-gyűjtők egyesületének hivatalos cimkéje. Dombornyomású apró-nyomtatvány. Csodás, ritka darab.

A képeslapot Honoluluba küldték, és mivel a fogadó postahivatal pecsétje is jól olvasható, ki tudjuk számítani, hogy 19 nap alatt ért célba az üzenet Németországból Hawaiiba.

Az üzenet szövegéből is érdekes kiemelni néhány részletet. A Feladó örömét fejezi ki, hogy a Címzettel képeslapokat cserélhet a jövőben, és azt kéri, hogy a Címzett is hasonlóképpen járjon el a bérmentesítéssel (vagyis ragassza a bélyeget előre).

…….

A végére, engedtessék meg a szerzőnek egy kis dohogás. A fila-lapoknak egy hátránya van, általában a bélyeggyűjtők fiókjaiban szunnyadnak. Kedves Gyűjtőtársak! Legyetek nagyvonalúak és feddjétek fel a lapjaitokat! Hisz tudjátok, semmit sem viszünk magunkkal…

 Kapcsolódó témák: Beduin lányok – 1930, Berlini állatkert – 1956.

Első lapok, első gyűjtők (II. rész)

Az előző rész összegzése: 1870-ben adják fel az első képes levelezőlapot Németországban. A Magyar Királyi Posta 1896-ban adja ki az első hazai gyártású (32 lapos) sorozatot, az Ezredéves Kiállítás kapcsán. A lapokat már a korai időkben gyűjtik. De kik, mikor, mennyit? Ebben a részben erről beszélünk bővebben.

Először is le kell szögeznünk, hogy a magyar gyártású képeslapok előtt is terjedt itthon az új divat. Vannak konkrét bizonyítékaink arra, hogy külföldi gyártmányú lapokat postáztak hazánkban, sőt még 1900 után is találkozunk olyan magyar témájú (!) lapokkal, melyeket külföldön gyártottak.

A gyűjtésről Gönczi Ambrus és Winkelmayer Zoltán ezt írták: “Az első magyar képes levelezőlapokat gyűjtő egyesület, a Hungária, 1899. december 8-án alakult, és a XIX-XX. század fordulóján öt különféle – ám nem túl hosszú életű – szakfolyóirat is napvilágot látott. A gyűjtés és a képeslapok igazi aranykora az 1898 és 1918 közötti időszak volt (…)”.

Szóval egyesület (!) alakult, ez mindenképpen azt feltételezi, hogy a gyűjtés nem szórványos volt, a gyűjtők tábora épp ellenkezőleg, népes lehetett. Jöjjön egy konkrét példa, íme egy lap, mely az egyesület megalakulása előtt kilenc hónappal, 1899. ferbuár 28-án íródott:

Romantikus_lap_1899

Diákot ábrázoló lap, a grafikus szignója elmosódott – gyártó: L. Schaller, Stuttgart (220-as sorszám)

A lap leglényegesebb eleme az üzenet, íme az átirat: ” Édes jó Hajnalkám! Soraidnak igen megörültem, de remélem hogy ha kedves Mamád felgyógyul többször és többet fogsz majd írni, én sem válaszolhattam elöbb mert most egy hétig influenzában feküdtem. Ungváron most minden harmadik ember abban van. Már 230 képes levelezőlapom van, ugy sajnálom hogy nem mutathatom meg a gyűjteményt Neked, mert mondhatom elég érdekes. Már igen sok ujdonság van Ungváron de azokat csak levélben lehet megírni. Csokol számtalanszor szeretö barátnőd, Elli. – Kedves Mamádnak add át kézcsókomat, Lipot bácsinak tiszteletemet”.

Bájos! És milyen hasznos kézirat. Végre konkrétumok: 230 lapos gyűjteményről ír Elli a barátnőjének.  Páratlan lelet! Végre megtudunk valamit a nagyságrendekről, 200-nál több darab, 1899-ben! A mai gyűjtő persze megmosolyogna egy ilyen volument, de akkoriban biztos tekintélyt parancsoló mennyiség volt, összegszerűen is.

No de, egy ilyen szép lapnál, ne hagyjuk figyelmen kívül a további információkat. Kiderül hol adták fel a lapot, a történelmi Magyarország területén, Ungváron. Ez az információ gyakran elsikkad, hisz a levelekkel ellentétben a levelezőlapokon nem kellett feltüntetni a feladó adatait. Aztán ott vannak az “újdonságok, amiket csak levélben lehet megírni”. Naná, a levelezőlap mégiscsak nyilvános volt, sok kézen-közön jutott el a címzetthez, nem volt alkalmas pletykák, titkok és intim részletek leírására. Nézzük a hátoldalt is:

Romantikus_lap_1899(B)

A fenti lap hátoldala

A címzett neve világosan olvasható: Kollmann Hajnalka úrhölgy. Nincs irányítószám, még nem volt. A mai értelemben vett pontos cím sincs (utca, házszám), elég volt leírni a várost, megyét (Berettyóújfalú, Bihar), valamint hozzábiggyeszteni, hogy Járásbírósági épület, slussz. A kézbesítő úgyis tudta hol van a járásbíróság, és valószínűleg az úrhölgyet is ismerte.

Érdekes részlet a hiányzó bélyeg. Látszik, hogy szakszerűen és vigyázva távolították el (talán leáztatták). Ennek egyik evidens magyarázata az, hogy a bélyegeket is gyűjtötték, a képeslapoknál jóval korábban. De van egy másik, kevésbé ismert magyarázat is. A bélyegek alatt gyakran titkos üzenetek lapultak.

Nézzünk egy másik képeslapot.

Felvidék - Besztercze - 1899

Felvidék – Besztercze – 1899

Ezt a szép felvidéki lapot Beszterczén adták fel, 1899 novemberében. Az üzenet csupán ennyi: “gyűjtői üdvözlettel“. A címzett valószínűleg nem rokon (vagy ismerős), sokkal inkább gyűjtőtárs, akit esetleg sosem látott a képeslap feladója. Ez a lap azt valószínűsíti, hogy levelező-klubok működtek, esetleg az egyesületek keretében.

Összegezzük mit tudtunk meg: a képeslapokat a századforduló előtt gyűjtötték hazánkban. A gyűjtők egyesületbe tömörültek, és levelező-klubok fejlődtek ki. A gyűjtemények nagyságrendje: több-száz darab. A gyűjtői profil (nem, kor, társadalmi helyzet) nem megállapítható ilyen kevés adatból.

A végére egy érdekesség: a kezdeti időszak egyik legfontosabb Nemzetközi Képes Levelezőlap Kiállítását 1900-ban, Budapesten rendezték meg! Íme, így nézett ki az a képeslap, melyet erre a jeles alkalomra nyomtattak:

HU - Budapest - Nemzetközi Képes Levelezőlap Kiállítás - 1900

HU – Budapest – Nemzetközi Képes Levelezőlap Kiállítás – 1900

(Felhasznált források/irodalom: Gönczi Ambrus-Winkelmayer Zoltán: Üdvözlet a Ferenczvárosból című könyve, Bp.2007; Első Pesti Árverőház; origo.hu; wiki; numizmatikai portál)

Első lapok, első gyűjtők (I. rész)

Mikor született az első képeslap? Vitás kérdés. A vitát gyakran áthatja a patriotizmus. Egy olasz portálon azt olvashatjuk, hogy az első képeslap a reneszánsz korában született, tehát Itáliában; az angol szaklapok Sir Henry Cole múzeumigazgatót tartják a szülőatyának, aki John Calcott Horsley-t kérte fel, hogy tervezze meg az első karácsonyi üdvözlő-lapot. Ez 1843-ban történt, Londonban. Magyarországon azt szeretjük kiemelni, hogy az első levelezőlap (még nem képes) 1869-ben jelent meg az Osztrák-Magyar Monarchiában. Az általánosan elfogadott szülőhely, mégis Németország, bár a dátum és a szerző nem egyértelmű. Egyesek a berlini Miesler elsőségét hangoztatják, aki 1796-ban kezdte árusítani képeslap formájú litográfiáit; mások August Schwarz oldenburgi kereskedőt tartják a képeslap atyjának, aki 1870-ben egy német levelező-lap bal felső sarkára egy ágyú mögött álló tüzér képét nyomtatta. Ez a legáltalánosabban elfogadott vélekedés.

Levelezési lap 1873-ból ( Pest-Magdeburg)

Levelezési lap 1873-ból ( Pest-Magdeburg)

Az első magyar képeslapok megjelenéséről nincs kétség. A pontos évszám: 1896, az alkalom az Ezredéves Kiállítás. A Magyar Királyi Posta egy 32 lapból álló sorozatot adott ki, íme egyik értékes darabja:

Budapest, Vajdahunyadvár, 1898

Bp. Az ezredéves orsz. kiállítás történelmi főcsoportja, kiadás éve: 1896

A képen látható épületegyüttest ma úgy ismerjük, mint a városligeti Vajdahunyadvárat. Ez a 21 épületből álló komplexum volt az Ezredéves kiállítás “szíve”. A szoros határidő miatt – valamint költségtakarékossági szempontokból – eredetileg ideiglenes jellegű anyagokból épült, főleg fából. A budapesti közönség annyira megszerette, hogy 1904-1908 között – az eredeti tervező, Alpár Ignác vezetésével – az együttest újjáépítették maradandó anyagokból. Ezért van az, hogy a képen látható eredeti nem mindenben egyezik a mai várral.

A képeslapon a várat 2 különböző nézetből láthatjuk. A 2 képet két különböző grafikus készítette, nevük kiolvasható. A déli oldal szignója: Morelli G.F.I., a nyugati oldal ábrázolója: Dörre I.

A lap külön érdekessége az üzenet, íme az átirata: “Édes Kisasszony! Igéretemhez híven írok, és egyszersmind küldök önnek több levelező-lapot, remélve, hogy ilyenek még nincsenek. Számtalan üdvözlettel maradok, Katinka”. Hopp, ez kulcsfontosságú információ. Bizonyíték arra, hogy a lapokat nem pusztán üdvözlés céljából küldték, hanem gyűjteményeket gyarapítottak.

A képeslapok gyűjtésére a következő részben visszatérünk, ezúttal a fenti lap hátoldalával zárjuk az első lapokról szóló történetet.

Budapest, Vajdahunyadvár, 1898 (hátoldal)

A fenti lap hátoldala, feladás dátuma: 1898

Az említett 32 lapból álló sorozat hátoldala ún. hosszú címzésű volt. A bélyeg előre nyomtatott volt. A bélyegző tökéletesen olvasható: Budapest, Főposta, (18)98 március 28. A címzett Krassa Camilla kisasszony, alatta a város: Loco? Nem, nem, a loco nem egy város, ez a latin kifejezés azt jeneti: helyben, vagyis a kisasszony budapesti volt. Reméljük örült a képeslapnak, ki tudja meg volt-e már neki és még mennyit gyűjtött élete során!? A következő részben már több konkrétumot megtudunk egy korabeli gyűjtőről…

(Felhasznált források/ irodalom: Budapest Antikvárium; Erős László: Képeslapok könyve; origo.hu; Numismatica Raponi; wiki)

%d blogger ezt kedveli: