Valamennyi bejegyzés

Tavaszi vekengés

Tavasszal a szív máshogy ver. A fiatal szív megbokrosodik, új szerelemre vágyik; a tapasztalt szív pedig kinyújtóztatja télen elgémberedett izmait. A szerelem ezerarcú, a szív sem egyforma.

Bodogtanya_romantikus_1912

Bódogtanya, Sárospatak, 1912

Ezen a romantikus képeslapon a tavasz színeit látjuk. A ház falán erős árnyék, a nap ragyog, a fa virágba borult, a fű egészségesen zöldell, a sáros utat friss eső áztatta és… a ház tövében áll egy férfi, kapájára támaszkodva pihen, mereng. Élvezi a jó időt, a friss levegőt, a madarak énekét. Az ő szíve már nem fiatal, sok tavaszt megélt, de még nem eleget ahhoz, hogy bölcsen örüljön. Ez a férfi unatkozik, vekeng.

Pontosan 100 éve adták fel ezt a képeslapot, megfordítjuk, hogy elolvashassuk mit gondolt ez a férfi:

Bodogtanya_romantikus_1912_(hatoldal)

A fenti képeslap hátoldala (feladva 1912. májusán)

Nincs megszólítás, nincs aláírás: “Nehogy félreértsd hallgatásomat! Kedves leveleidre majd máskor válaszolok. Most nincs hozzá hangulatom, hát minek erőltessem? Köztünk nincs értelme a formalitásnak és a kimagyarázkodásnak, ugye? Boldog lennék ha eleget tehetnék meghívásodnak, de kevés reményem van hozzá. Köszönöm jóságodat és igaz szeretettel csókollak.”

Hát, szegény címzett, Irén, a maroscsapói tanítónő, biztos nem ilyen üzenetre számított. Nem azért írta leveleit számolatlanul, hogy imádottja ilyen unottan lerázza. Persze, ahogy mondani szokták, a szerelemhez két ember kell, a kapanyélen állát pihentető férfi nem Irénről ábrándozott.

Álmos, bágyadt tavasz volt 1912-ben Bódogtanyán. Fáradt a régihez, lusta az újhoz… Ez történt 100 éve…

Reklámok